Bethlen Naptár, 1968 (Ligonier)

Európa

1968

111

JUGOSZLÁVIA

Második Húsz Esztendőnk

A Jugoszláviai Református Egyház egész múltja nem több mint kétszer húsz esztendő és két világháború: az elsőből lett, a másodikból újjászületett.

Jugoszlávia legészakibb tartományaiban élünk, a bánáti Fehér- Templomtól, a Murántúlig, mentegy 43,359 km. területen. Egyházszervezetileg egyetlen országos egyház keretében, melynek élén a püspök áll, három egyházmegye: a bánáti, bácskai és baranya-szlavóniai esperességek területén — 27 egyházközség, 20 társegyház és 130 szórvány gyülekezetben 30,244 lélekkel.

Életünk első szakaszának felmérése a békekötések idejétől, tehát a húszas évek elejétől a második világháborúig maradjon egy másik dolgozat feladata. Most közvetlen jelenünkre tekintsünk vissza, a népi államok megalakulásától a mai napig, vagyis 1966. végéig. Mindkét esetben más és más történelmi helyzettel álltunk szemben: ott egy felszámolt “ezer éves birodalom” romjaiból kellett új életet felépítenünk, itt egy teljesen új világrendszerben helyünket megtalálnunk. Legyen azért visszatekintésünk bizonyságtétel Isten örök kegyelméről, amellyel egyházunkat megalkotta és fenntartotta, de legyen egyben a jövőbe vetett jóreménységünk megerősítése is.

Ma már a második nemzedék nevében endékezünk meg mindenek előtt néhai Ágoston Sándor, országos egyházunk első püspökéről. Életműve a két világháború között, a második világháború alatt és után, ma már a történelemé. A falusi lelkipásztor egyszerűségében állt országos egyházunk élére, még 1928-ban, és a vilögtörténelem legválságosabb emberöltőjében kormányozta bölcs szivvel és biztos kézzel országos egyházunk sorsát. Emberi síkon az ő műve, hogy az egyetemes magyar református egyház széthullott és három egyházkerületének ideszakadt darabjaiból országos egyházat hivott életre, egyházi törvényeit megszerkesztette és keresztül vitte, a negyvenes évek végén éppen úgy mint a huszas évek végén. Az egvházépitő XVI századbeli ősök, a hercegszőllősi kánonokat aláíró baranyai traktus erőslelkű hitvallóinak méltó utódaként vívta ki országos egyházunk elismerését és jogait illetékes uj hatóságaink előtt és tekintélyét sok nemzetiségű és felekezetű országos közvéleményünk, de a nagyvilág egyházi fórumai előtt is.

Gazdagon töltötte be egyházi életünk belső tartalmát is: gyermekeinknek új Valláskönyvet írt, gyülekezeteinknek új énekeskönyvet szerkesztett, híveinknek egyházi lapot tartott fenn, a Magvetőt, országos Árvaházat szervezett és vezetett, később itt Országos Központi Ott