Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Otthonunkról
98 BETHLEN NAPTÁR Nem véletlen, hogy Méliusz Juhász Péter a Második Helvét Hitvallás elfogadtatása mellett még a latin nyelvű és a magyar nyelvű hitvallásokat is szükségesnek tartotta megszerkeszteni, hivatalos egyházi vallástételként elfogadtatni és az egyházi életet szabályozó kánonokat törvénybe iktatni. Érdekes megjegyezni, hogy nem az egész magyarországi református egyház volt képviselve a debreceni zsinaton és mégis az egészszé lett az ott elfogadott döntések egész sorozata. Komoly meggondolandó tanitás van ebben a történelmi tényben is: 1567-ben azok a magyar lelkipásztorok jöttek össze a debreceni zsinatra egyházmegyéik képviseletében, akik azt megtehették, akiknek szabadságuk volt azt megtenni. Sem a Habsburg sem a török területről nem jöhettek, pedig ott is voltak egyházak. De őérettük és nevükben is tett hitvallást a debreceni zsinat. S ékesen bizonyltja azt, hogy a Második Helvét Hitvallás az egész magyarországi református egyház hitvallásos iratává lett a debreceni “rész-zsinat” döntése alapjan és a “nagyobb cikkek” kánonjai megszabták az egész magyar reformátusság egyházi életét évszázadokra. Az egészért érzett felelősség állandóan kiérződik a debreceni zsinat dokumentumaiból. Mégha valóban ott is volt mind a tizenhét egyházmegye, az csak két egyházkerületet jelentett az ötből és tudjuk, hogy akkor még nem lehettek mind ott. Mégis az egész magyar nemzethez szólva ezt a cimet adták a “nagyobb cikkeknek”: “Cikkelyek, melyek az Isten Igéjéből és a természet törvényéből alkottattak, a mennyei rend és egyházi törvényhatóság fenntartására a magyar nemzetben.” A latin nyelvű hitvallás előszavát János Zsigmondhoz, az erősen unitárizmus felé hajló fejedelemhez intézte Méliusz Juhász Péter. Akárcsak Kálvin francia népe uralkodójához, Méliusz is a fejedelemhez ir, megpróbálván őt álláspontja megértésére birni. Érdekes azonban, hogy a tárgyában azonos, terjedelmében rövidebb és szövegében egyszerűbb magyar nyelvű hitvallást előszavában “A magyarországi jámbor és keresztyén áros népeknek (kereskedőknek), akik Debrecenben, Szombatban, Kassán és Váradon laknak” kiván Istentől kegyelmet és békességet. Vajon miért érdemes ezt megjegyezni? Méliusz ezzel az éleslátó vezetőember tulajdonságát bizonyította be. Délen a török, nyugaton a Habsburg, keleten az ingadozó fejedelem mindegyik a Méliusz által képviselt egyházi irányzatnak nem kivánja javát. Az adott lehetőségek között, az elmúlt évtizedekben felduzzadt magyar városok tehetős polgáraira számíthatott csupán a magyarországi reformáció. Könyvtárat lehet
