Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Otthonunkról
BETHLEN NAPTÁR 97 Második Helvét Hitvallást, mint a magyarországi református egyház hitvallásos könyvét. Mindmáig a Második Helvét Hitvallás minden magyar reformátusoknak első hitvallásos könyve, a jóllehet sokkalta jobban közismert Heidelbergi Káté pedig csak a második hitvallásos könyvünk, melynek létezéséről nagyon is tudtak a debreceni zsinat résztvevői, de még nem lett kizárólagosan egyetlen hivatalos kátéja egyházunknak, hanem a debreceni zsinat idejében még a Kálvin János genfi kátéja és a magyarországi reformáció kátéi voltak használatosak. Három nap alatt a mintegy százötven nyomtatott oldalt kitevő három önálló munkát, és a kb. nyolcvanegynehány oldalt kitevő Második Helvét Hitvallást fennhangon végigolvasni egyszeri olvasásban és alaposan megvitatni aligha lehet, nyilvánvaló dolog, hogy azokat már valakinek előre meg kellett Írnia, mintahogy a Második Helvét Hitvallást legalább tartalmilag minden egyes résztvevőnek alaposan ismernie kellett ahhoz, hogy aláírásával elkötelezze magát minden lelkipásztor, hogy annak értelmében hirdesse az igét és szolgáljon a gyülekezetben. A debreceni zsinaton elfogadott hitvallási iratokat a nagy magyar református Méliusz Juhász Péter irta, akinek unitárius ellenfelei “Péter pápa” csufnevet adtak. Ez is igazolja, hogy Méliusz Juhász Péternek hatalmas tekintélye volt, barát és ellenség előtt egyaránt. Miért is volt szükség mindezekre a fontos zsinati dokumentumokra? A debreceni zsinat idejében a Méliusz Juhász Péter vezette magyar reformáció egyházának egyszerre négy felé is meg kellett határoznia pontosan a mondanivalóját! Erdélyben a nagy tehetségű, de túlzó Dávid Ferenc kolozsvári püspök vezetésével a szentháromságtagadó, unitárius irányzat tört elő és úgy látszott, hogy az egész erdélyi reformációt magával sepri. Felsőmagyarországon és az ország nyugati részében még nem volt meg a lutheri és a helvét reformáció hívei között a végleges elkülönülés, de a helvét hitvallás felé hajlókat, a “kálvinistákat” mindenféle fajta eretnekséggel vádolták be király és a világ előtt az egyre jobban merevedő lutheri orthodoxiának magyarországi és németországi vezérférfiai. Ne feledjük, hogy az ország nyugati felén még mindég a római katholikus Habsburg királyi család volt ekkor az ur és az is maradt s szárnyai alatt már készülődött az ellenreformáció. S a reformáció korának “ökumenikus dialógusában” negyedik partnerként ott volt a török megszálló hatalom, amelyik az ország legnagyobb részét megszállása alatt tartotta.
