Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Otthonunkról
94 BETHLEN NAPTÁR Az emberek meglepődtek, egymásra néztek értelmetlenül. Arca mindegyiknek fényes volt az esőtől. — Kérem, jöjjenek! Abba az irányba megyek amerre önök, karácsenyeste van, a villamos késik, az eső esik, szálljanak be kérem! A papi gallér aztán bizalmat öntött az egyik negyven évesnek látszó férfiba. Valószínűleg apa volt s sietett volna haza gyermekeihez. A papaircsomagok ázottak voltak kezében. Megindult a kocsi felé. Egy asszony követte olyan léptekkel, mint aki először jár uj helyen s van csodálkoznivalója. Harmadiknak ismét egy asszony lépegetett a kocsi felé. Beszálltak. Megvolt az első gyülekezet. Elindultak. Amint gyorsult a sebesség, fokozódott a bizalom is. Megbeszélték ki hol száll ki sorjában. (A kormánynál ülő jobban ismerte az utcákat, mint egy bérautós). De addig volt idő a karácsonyi evangéliumot elmondani röviden. Kiszállt az egyik s örvendezve mondta . . . köszönöm! Kiszállt a másik s hálálkodott . . . köszönöm! Kiszállt a harmadik s melegen rázta a lelkipásztor kezét . . . köszönöm! Az eső zuhogott megállás nélkül s ő járt egyik utcáról a másikra. Kevesen akadtak, akik megmaradtak a bizalmatlenságban. Legtöbbje örült az “ingyen bérautónak” s a különös autósnak”. Nevét nem mondta meg, nevet nem kérdezett, pénzt nem fogadott el, a villamos árát sem. Tíz óra tájban négy részeg fiatal ember került a kocsijába. Durván röhögtek s atyának szólították. Borgőzükkel megtelt a kocsi s veregették bizalmasan az “atya” vállát. Mondták, hogy ilyen atyára még nem akadtak. És ezeknek is elhangzott, mint a többieknek is az örömhír: “úgy szerette Isten e világot — Önöket is fiaim tette hozza hogy az Ö egyszülött Fiát adta érte, hogy valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örökélete legyen”. Ma este ennek az isteni Szeretetnek az ünnepe van. Az Ö szeretete kötelez minket, hogy egymást szeressük. — S ön is szeret minket atya? — kérdezte a kövér ifjú a hátsó ülésen jobb oldalt. — Nézzék, ez az, amit szerettem volna ma este Önöknek egy parányi mértékben megbizonyitani. Isten szeretetét cselekednünk kell! A motor halkan berregett, amint a négy ember a távoli külváros felé haladt. Az eső paskolta erősen a szélvédő ablakot. Nem volt hó és nem volt “karácsonyi hangulat”. Nem is volt rá szükség. Mert nemcsak a motor fejett itt ki erőt amint a gépkocsit repítette
