Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Otthonunkról
BETHLEN NAPTÁR 93 — No Gyula- szól önmagához- most olyat teszel, ami ellen magad is voltál. Mert te tiltakoztál legjobban a papos formák, a papos külső ellen. Mindig azt mondtad: ha nem látnak papnak papi ruha nélkül, akkor papi ruhával se lássanak annak. A magyar református papok különben sem viselnek papi körgallért-. Nyelt egyet és igazat adott a szemrehányó hangnak. — Jó, jó, védekezik önmaga ellen, ma este kivételt teszek. A cél érdekében ma kell! Ha soha, de a mai szenteste kell, mindenképen kell, hogy papi embernek lássanak- fejezte be a monologizálást-Karácsony előtt a gyerekek nagyen szemfülesek. Különösen szenteste előtt. Csupa lesi minden kisember. A szülőknek ilyenkor valóban bújó- még inkább bujtató művésznek kell lenniük. Gyertya- és csillagszórógyujtás előtt nem láthatják meg a fiúcskák és a leánykák az ajándékokat. Gyula apának különösen óvatosnak kellett lennie, amikor hazatért a papi kellékeket tartalmazó dobozzal, hiszen azt nem is a családnak szánta. — Ma este, ahogy besötétedik, azonnal gyertyákat gyújtunk a karácsonyfán, igét olvasunk, éneklünk, imádkozunk, ajándékot osztunk, majd vacsorázunk. Utána elmegyek s körülbelül éjfél közül jövök vissza — mondta egyszuszra a családnak. Felesége értetlenül nézett rá. — Igen, ma reménységem szerint egy szokatlan gyülekezetem lesz, nagyon különös, ott kell szolgálnom. Még nem mondhatom el, mert próba-misszióra indulók- magyarázkodott Gyula lelkész. Vacsora után elnézést kért. A család s a vendégek csak úgy nyugodtak meg, hogy megigérte — a mai szenteste meglepetést készitek-. Felöltözött paposán a különbejáratu dolgozó szobájában, szolgálati kocsijába ült és elindult-Itt vallomással tartozunk. Szive torkában dobogott, amikor egy villamos megállóhoz közeledett. Egy belső hang azt mondta — bolondnak fognak tartani, vagy szélhámosnak. Fordulj vissza! Legyen jó dolgod! — A kocsit lassította, de az eső gyorsított, nem is esett, hanem szakadt. Az egyre közelebb kerülő embercsoport ázott és várakozott türelmetlenül. Felsóhajtott bátorságért és erőt kért a karácsony Urától. Aztán felgyújtotta a kocsiban a villanyt, hogy jól látszodjon a papi gallér és a magas mellény rajta. Megállt az emberek előtt, kinyitotta az ajtót, kilépett s szólt. — Három személyt haza tudnék vinni kérem, ne ázzanak itt karácsony este.
