Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)

Otthonunkról

92

BETHLEN NAPTAR

gúnyos keménységből a lassú csodálkozásba húzódott.

— Igen, köszönöm, nem kell! Ahol elrontják a karácsonyestémet, ott én nem vásárolok .....

Búcsúzott és kiment a boltból. A hideg esős szél megcsapta arcát. De a gondolatait is. Egyiket a másikhoz ütötte, aztán összekavarta, majd pedig ismét szétkergette. — Szeretetlen embervilág, köszivüek, gúnyolódó lelketlenek, emberi érzésnélkülvalók, tartalmatlanok. A szeretet ünnepe, az isteni Szeretet ünnepe, Krisztus a Megváltó földreszállása . . . erről kezdett énekelni a leányka s itt e nagyvárosi boltban sem fogadták be, itt sem volt hely számára a “vendégfogadó háznál”.

Az ajándékot más boltban vette meg. A megállóknál még több ember, várakozott. A nagy forgalomban alig tudott hazahajtani. Mire felért a harmadik emeletre, már tudta, hogy mit fog tenni a következő karácsony estéjén.

Elérkezett a következő karácsonyt megelőző nap. Koradélelőtt van. Megint esős, sáros karácsonyelö. Az ég szomorú és könnyeit hullatja. A háborút siratja-e a béke—-, a szeretet ünnepének égtakarója, azt, hogy most sincs nyugalom a földön? Az emberi keménységet, szívtelenséget siratja-e? — Bizonyára — gondolta Gyula lelkész, aki megállt a “Papi Ruhák üzlete” előtt. Megnézte jó helyen van-e, tényleg jó-e a cim? A cim egyezett, ott volt, ahol akart, meg . . . ahol nem is akart lenni.

Bizonyára mindannyian voltunk már igy. Az embert két akarás huzza és az egyiknek gyöznit kell! A cél, egy nemes cél kezedbe adja az erőt és legyőzöd vele a viszszahuzó akarást. Ez nem könnyű.

Már ráette az üzletajtó kilincsére a kezét, de a másik akarás visszahúzta és lábai egy kis sétára vitték a bolt előtt. S aztán felülkerekedett megint a célzatos akarás s ment ismét a zöld ajtó felé— Most — mondja egy belső hang-, amig tart ez az akarás . . . Belépett, üdvözölte a boltost és kemény fehér papi gallért kért magas mellénnyel’ A kiszolgáló hozta.

— Nem ilyet- mondta-, hanem amilyet a protestáns lelkészek viselnek.

A magas barna sovány férfi fürgén megy fel a létrán, megemel néhány doboz-fedelet s nemsokára hozza a kívánt kellékeket. Nyaknélküli inget is kap hozzá. így együttesen próbálja fel. Megfelelő mindegyik. Fizet, köszön s távozik.