Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Otthonunkról
84 BETHLEN NAPTÁR Egyszerre úgy hallottam, hogy a felettünk keringő hollók átkokat kiáltanak felénk: “És hárfásóknak és muzsikusoknak és siposoknak és trombitásoknak szava többé benned nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé tebenned; és malmok zúgása sem hallatik többé te benned. És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlégénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned.” A három falura gonodoltam és vége volt a kisértésnek. A csapatot tovább inditottam a hegyi utón felfelé. Foglyaink érezték, tudták miről beszélt velem a marcona hegyi ember, akinek hatalmas üstöké alatt úgy égtek a szemei, mint gyilkos lidérc tüzek az éjszakában. Az ut többi részét szó nélkül tettük meg. A tiszthelyettes mint egy félszázad emberével a harctérre indult. Mondta, hogy délutánra már harcállásokban lesznek. Kérdezte mit tegyen a folyainkkal. Azt feletem neki, hogy egyetlen célom az volt, hogy mint veszélyes elemeket, falvaim területéről eltávolitsam őket. Szemeiből láttam, hogy bántódás nélkül inditja őket nyugat felé.................... Hosszú évek múlva hallottam, hogy valami csoda folytán a háború fergetege úgy szállott át a falvaim felett, hogy egyetlen egy embert sem gyilkoltak meg. Egy házat sem gyújtottak fel és senkinek nem esett bántódása. Úgy látszik a gránit sziklákon felül és a csillagok felett, azon reménytelen reggelen, Isten szeme látott minket. Csia Kálmán GOLGOTHA János 19:25-28 Roskadozva, rémülten kíséri. Arca egyre halványabbra válik. A Golhothát akarja elérni. Vele lenne végig . . . mindhalálig! Míg a kereszt irgalmas királya letekint az ela lé It virágra, minden szaván piros pecsét a vére: Gyökeret ver keresztfája alatt. Nincs erő, mely elszakítsa onnan. Jaj, könnye régesrég elapadt. Nézi néma, fagyott fájdalomban. "Imhol fiad!" Mintha búcsút venne! Édes fiát veszítse el benne, s találjon rá megváltó Istenére "Evangéliumi Hírnök"
