Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)

Otthonunkról

BETHLEN NAPTÁR

83

hogy pont azt az embert keresték fel, aki olyan hosszú időt töltött oroszok között. Őreim jelentették azt is, hogy összesen heten vannak. Állomány; öt orosz férfi és két orosz nő. Valamint három hegyi ló, amit a román és orosz hadsereg géppuska szállitásra szokott használni.

Hat legügyesebb emberemet küldtem ki, azzal az utasítással, hogy figyeljék az oroszokat és amikor álomba szenderülnek, lepjék meg őket és rögtön értesítsenek a történtekről.

Székelyeim, az ősi hegyek vadászai, a világháború veteránjai, úgy közelittették meg vendégeinket, mint indiánok az erődítményt.

Belopták magukat olyan közel hozzájuk, hogy még a csirkepaprikás szagát is érezték, amit a volt orosz fogoly felesége készített számukra.

Az okos Ráhábok népe soha nem fogy ki és az uj hódítók előfutárjainak adott a jó asszony bőven enni és inni.

Aztán mikor az utolsó korty bor is elfogyott és a nyárvégi este balzsamot lehelt a földre, elcsendesedtek az idegen katonák. Csupán az őr bóbiskolt egy fatörzsön ülve. Dózsa Farkas mögéje csúszott és oldalához nyomta rettenetes flintáját, amit bicikli csőből készített. Egy pillanat alatt székelyeim lefogták a kis csapatot. Mikor oda érkeztem, a partizánok magasra tartott kezekkel jelezték, hogy nem akarnak semmit, csak élni.

Hallottam, hogy fentebb, mintegy 15 kilométerre a hegyek között, csendőr alakulat van és elhatároztam, hogy oda kisérem őket és átadom a csendőröknek.

Tehát elindultunk a foglyainkat terelve a kanyargós hegyi utón a kijelölt hely fele. Mind fennebb, mind magasabbra jutottunk. A hatalmas gránithegybe vájt ut egy olyan szakaszához értünk, ahol nem láttuk az eget fejünk felett és a mélyen rohanó folyót alattunk. Ott az alparancsnokom megállította a csapatot. Oda jött hozzám és azt a javaslatot tette, hogy lőjük bele a foglyokat a rohanó folyó árjaiba. Nem fogja felettünk látni az Isten, sem alattunk az emberek.

Nem tagadom, nagy kisértés volt az alparancsnokom szavaiban. Figyelmesen vizgáltam végig a közénk szorult, megrettent idegen katonákat. A sok nélkülözés következtében nem volt rajtuk a ruhájukon kívül, csak csont és bőr. A lány katonák nem lehettek többek 20-21 évesnél. Sáros, elnyűtt orosz muzsik zubbonyt viseltek. Elgondoltam, hogy a szerencsésebb országoknak léányai ilyen korban már édesanyák. Szinte láttam, hogy Dózsa Farkasnak flintája hogy festi véresre zubbonyukat és halott fehérre arcukat.