Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)

Otthonunkról

80

BETHLEN NAPTÁR

VILÁG VILÁGOSSÁGA

Magas állványon nyitott Biblia —

Mögötte szikár gyertyaláng lobog.

Ember sehol.

Ez az Ige —

Akit talán mindenki elhagyott.

Ketten vannak csak: a Könyv és a Fény. —

Ez az Ige —

Világ végén talán,

Vagy kezdetén.

Úgy érzem most:

Világ végén talán.

Ez az Ige:

Társtalan Fölség, fölséges Magány.

Ki birja ki?

Ember nem birja ki.

Poéta ki nem birja.

Ezt a magányt. —

Csak a Világ Költője,

Ki verseit a végtelenbe Írja.

Ez az Ige.

Nem a megszokott kép.

Nincsen gyülekezet.

A családi kör nem üli körül.

Nézd, be szikáran lángol,

Félelmesen világol.

Önmagának örül.

Világok tornyosodtak fel Öléből S vissza világok hullanak Ölébe.

S nézd, mily magára van:

Még egy szerzetes sem hajol fölébe.

Költő, — ha egyszer minden elhagyott,

S nyitott lelkeddel magadra maradsz, Magadra, mint a nyitott Biblia,

Magas polcon és olvasatlanul:

Szövétnek légy, ki ég,

Önmagának elég —

S egyedül lenni Istentől tanul.

REMÉNYIK SÁNDOR