Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Halottaink
BETHLEN NAPTÁR 175 doki édesapja, és édesanyja szent hitéből. Mások nagy teológusokat idéztek mindig, ő népei, szolgatársai között egyházakat fundáló édesapja hitét idézte, amelyben az amerikai magyar kálvinista ember a saját hitét ismerte fel. Kiváló és hü pásztora volt népének. Lelkésztársai megtisztelték azzal, hogy a Lelkészegyesületnek többször volt tisztviselője, s két éven keresztül megbecsült elnöke. Nagy dolog volt, hogy Sharonban szép templomot épitett s az adósságot kifizette. Nagy dolog volt, hogy ahol megjelent, a társaság központja volt, s szellemes előadásai mosolyt csaltak a legszomorubb arcokra is, nagy dolog, hogy példaadó, gyöngéd férj, és jó édesapa volt. S Fürjész Bélának mégis az a legnagyobb érdeme, hogy az egyike a leghübb magyar lelkipásztoroknak volt itt Amerikában. Az 1945 és 56 után kikerült magyar lelkészeink egy szép csoportját elnyelte az amerikai élet. Soha magyarok hasznukat nem veszik. Ekkor volt csak igazán zordon próféta a mi szeretett Bélánk. Itt született, itt nőtt fel, a sárospataki iskolai évet kivéve, itt iskolázott, az angol nyelvet tökéletesen birta, sokszor hivták jobban fizetett, kényelmesebb állásokba. “Engem az Ur Isten magyar reformátusnak teremtett, én soha hütelenül a magyarokat el nem hagyon. Vállalom sorsukat, s papjuk maradok mindörökre.” — mondotta többször előttünk. A második generációs hü magyar pap, akinek nem volt kényelmes élete és nagy fizetése, megmarad a magyarság szolgálatában. Mindenütt büszkén hirdeti, hogy ő magyar, s amerikaiak között sem hallgatta el sohasem származását. Óh, menynyire televolt az életünk vele, s mennyire fáj a szivünk utána. Nem születnek Fürjész Bélák többet s árva magyar bárhol vagy a világon, sirasd meg s hullass egy könnyet a roeblingi friss sirjára. Kevés ember tudta úgy szeretni a magyart, mint ez az Amerikában született és felnőtt, de lelkében hernádszurdokinak és sárospatakinak maradt magyar pap. 1904-ben született Bridgeporton, s kivánsága szerint szülei mellé, a roeblingi temetőbe tették pihenni a nagy reggelig. Kihűlt szive felett Nagy Ferenc, Bőtty János, Csutoros István, dr. Szüle Miklós, dr. Béky Zoltán, dr. Böszörményi István, dr. Harsányi András, Kecskeméthy József, Becske Lajos és e sorok Írója, aki barátja és tanitánya volt a pataki iskolában, tettek bizonyságot arról a szolgálatról és szeretetről, amit Isten Fürjész Béla szivén keresztül adott minékünk. Minden egyháztestben élő magyar reformátusok szeretetük és megbecsülésük babérleveleit rászórták koporsójára. A pataki iskola is virágot hintett hü szivére, és csendben vallotta meg, hogy nagyon büszke volt hü fiára.
