Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Halottaink
176 BETHLEN NAPTÁR ID r. NÉMETH KÁLMÁN 1897 — 1966 Hivatalosan a római kathólikus Egyház papja volt, tényleg a láthatatlan egy közönséges keresztyén Anyaszentegyházé; mint a hogy ennek kellene, hogy papja legyen minden keresztyén lelkipásztor. Akik jól ösmertük és nagyon szerettük, soha nem éreztünk válaszfalat közte és közöttünk. Egybeforrtunk az Ur Jézus és keményen megostorozott népünk halálig tartó szeretetében. Mert ezt az univerzális tehetségű, szüntelenül munkálkodó, lángoló lelkű papot minden kegyelmi ajándékok között a legnagyobb jellemezte első sorban: a szeretet, amely “hosszutürő, kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.” Mintha csak őt mintázta volna meg az Ur minden papjai között az egyik legnagyobb, Pál, a tarzusi apostol. Az újabb korban az egyetemes magyarságnak nagyobb szolgátatot senki nem tett, mint Németh Kálmán. Mások miatt — bizonyára nem akaratukkal és jóra néző elgondolással — a magyar életek ezrei vesztek el: Németh Kálmán a magyar életek ezreit mentette meg. Mint a bukovinai székelyek papja, ő imádkozta, perelte, verekedte ki, hogy mikor 1940-ben a kommunista Oroszország által megszállt Bukovina északi részén a csikmádéfalvi 1764-ben történt vérengzés után otthont talált s 15,593 lélekké szaporodott székelység helyzete veszedelmessé vált, a magyar kormány viszszatelepitette őket őseik hazájába. S az egyetlen bukovinai református falu népéért ép úgy égett a lelke mint a többi falvak római kathólikus székelyeiért. A sors iróniája, hogy amikor népe — ha tüzből kikapott üszögként de ősei hazája földjén megmaradt, neki vándorbotot kellett venni a kezébe. Amerikában újra a diaszpórák papja lett. Járta szünet nélkül a pennsylvaniai völgyek elárvult bányász községeit, hogy az azokban maradt még árvább öreg magyarok lelkét gondozza. Ama harmadik hazába való távozása is ilyen tevékenykedésében történt. A forgalmi lámpa szine pirosra váltott, kocsijával megállt s mire a zöld szin szabad utat jelzett, ő már Ura és Megváltója előtt állott ... A szive vitte el.
