Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Halottaink
174 BETHLEN NAPTÁR HALOTTAINK FÜRJÉSZ BÉLA 1904 — 1966 Odahaza minden kor kitermelte a magyar református lelkipásztor eszményképét. A magyar nemzet történetében 400 év óta megtisztelt helyet foglalt el a magyar református lelkipásztor. Ha kitörölnénk történelmünkből szolgálatukat, nagyon értékes fejezetek hiányoznának a nemzet aranyporral hintett könyvéből. Milyen szegény volna a 16. század a magyar reformátorok nélkül. A protestáns nyugat, ha tiszteleg a magyar felé, a 17. század gályarab lelkészei előtt hajlik meg mély elismeréssel. A 18. felvilágosult század lelkipásztorai a magyar tudománynak és ismeretnek tesznek nagy szolgálatot. A 19. század városainak, falvainak lelkipásztorai Kossuthokká válnak. Külsejük, szónoklatuk s minden cselekedetük egy örök emlékeztető 48 nagy álmaira. A 20. század három tipusra hullatja fényét s a szivünkhöz legközelebb áll az a tipus, amelyik vállalja a magyar sors martiromságát. Itt, Amerikában az elmúlt 75 év gyors iramú élete 5-6 lelkipásztori típust termelt ki. Kellene aki megirná a pioner, a szervező, az útkereső, a helyezkedő, a megalkuvó, a közömbös, az átmenetet élő és a sorsot vállaló magyar református papok lélekrajzát. Az amerikai magyar református életünknek 1966 október 7-én nagy halottja volt. Meghalt Fürjész Béla, a sharoni lelkész. A magyarországi tiszáninneni egyházkerület sok lelkipásztorának s az amerikai magyar református lelkipásztori karnak szeretett barátja volt. Tele volt mosollyal, jósággal, és szívességgel. Mindenkit szeretett, és mindenki szerette. Az igazságot kimondotta, ha egyedül is maradt. Végtelenül gyűlölte a képmutatást s nem tudta elviselni a jerikói utón ténfergő szolgatársait. Sharoni egyháza kerítésén túlnőtt s teljes szívvel állott be az amerikai magyarság szolgálatába. Szivéhez nagyon közel állott a Bethlen Otthon, s jaj volt előtte annak a tehetős embernek, aki csak hasznot húzott ebből a szeretet-intézményből, de nem hozott áldozatot érte. Ezeket az ó-testámentomi próféták szigorával fedte, pedig egész lénye szeretet, szelídség és szolgálat volt. Abban a korban élt, ahol egyik teológiai irány a másik után nyargalt át az élet országutján, de örökre megmaradt hamisítatlan magyar reformátusnak. Volt egy csoda forrása, ahonnan tiszta, üdítő hitet merített, hernádszur-
