Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)

Dél-Amerika

BETHLEN NAPTÁR

151

öregcserkészcsapat is alakult. A cserkészmunkában, s igy a jövő generáció nevelésében odaadóan veszik ki részüket: Hegedűs Péterné, lfj. Erdélyi László, Gaál László, Biró Imre, Derényi László és Szilágyi Tériké. Egy spanyol csapattiszti táboron is résztvettünk s ifjúsági kurzusokat szerveztünk az iskolabizottsággal karöltve. Emlitésreméltó még karácsonyi ünnepélyünk, ahol a München-i operaház volt énekesnője és uruguayi művészek léptek fel.

Multévi munkánknak ez csak a váza természetesen. Negyedévenként megjelenő újságunkban, a “Fény”-ben szoktunk beszámolni részletesebben. Mindazzal amit tettünk és szóltunk, a múlt évben sem akartunk egyebet, mint a biztos alapra, a Jézus Krisztusra épiteni. Gyülekezetünkben azonban minden munkánkkal kapcsolatban ott érezhető az, mely az egész országra jellemző: a jövővel szembeni reménytelenség. Pedig minden munkánkat arra használtuk, hogy reményteljes jövőnk lehessen.

Kovács Pál uruguayi lelkipásztor missziójuk problémáiról beszél a buenos airesi templomban.

A múlt évben a United Church of Christ-tól látogatónk érkezett, Dr. David Davis és felesége személyében, hogy az évek óta megoldatlan problémánkra, gyülekezeti otthon kérdésére és a lelkipásztor hovatartozandóságára megoldást találjunk. Nem is lehet leirni azt a nagy reménységet, amit hiveink e látogatáshoz fűztek. Látszott a látogatókon is, hogy meghatotta őket gyülekezetünk nagy várakozása és bizalma. Hiába! A napokban kaptunk választ, hogy testületük képtelen arra, hogy gyülekezetünknek otthont és anyagilag megalapozott jövőt biztosítson. Pedig az Egyházak Federációjának Elnöke egyházunk missziójának szükségességét szintén kifejtette északamerikai látogatóinknak. Nem szeretném, ha valaki e sorokat olvasva azt mondaná, ime ezévben is itt vannak panaszaikkal. Csupán azt szeretnénk mégegyszer látni, hogy az Egyház szájában a szolidaritás nem üres szó csak. “Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?”