Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Otthonunkról
108 BETHLEN NAPTÁR letek, elsősorban az élelem kézbentartásával le tudják törni ezt az ellenállást. így is történt. A rendszer a “szalámi taktikát” is jól alkalmazta a magyar társadalom ellenállásának a felszámolására. Először “csak” a fegyveres forradalmárok és szabadságharcosok kerültek terítékre, majd a munkástanácsok és azok vezetői. Őket követték a forradalmi bizottságok és tanácsok. Utánuk jöttek az irók, diákok, munkásfiatalok. A terror széleskörű volt, de adagolt, és nem ésszerűtlen. Ha valaki hajlandó volt beadni a derekát, megalkudni a helyzettel, akkor egyelőre mentes maradt az üldözéstől. Később azonban már aktiv támogatás volt az ára annak, hogy elfelejtsék a forradalom alatti magatartást. De még ez sem jelentett minden esetben teljes menedéket. A rendőri önkény természete szerint később is elővették a már megbocsátottaknak a “bűneit”, hogy ezzel példát mutassanak a többieknek: jó lesz nemcsak immelámmal, tessék-lássék együttműködni, hanem egy kis szivet-lelket is beleadni a munkába. A rendszer konszolidációjának a legfőbb hajtóereje azonban végül is nem a meztelen erőszak, nem az ügyesen alkalmazott szalámi taktika, mégcsak nem is a Rákosi-rezsim vezetőit jóval felülmúló népismeret és pszihológiai érzék volt, hanem a cserbenhagyott forradalmat követő reménytelenség. Mint ahogyan 1848 után a Bach-korszakban, úgy 1956 után is egyideig a passziv ellenállás fegyverével élt a nemzet, mig rá nem döbbent arra, hogy ezzel sem megy sokra. Az életnek tovább kell menni az egyénnél, az üldözött családoknál és az egyes rétegeknél: munkásoknál, értelmiségieknél és parasztoknál egyaránt. Ahogy lehet . . . A szovjet gyarmati rendszer nem azonos természetesen a nyugati világ múlt században kialakított gyarmati rendszerével. A kettő részletes összevetése messzire vezetne bennünket a témánktól. A szovjet gyarmati rendszer alá vont népek évszázados nemzeti függetlenségre vagy függetlenségi harcra tekinthetnek vissza, leigázásuk és igában tartásuk ezért komplikáltabb, álcázottabb. A Szovjetunió kisajátította magának a XIX. század feltörekvő társadalmi osztályainak az álmát és ideológiáját, a szocializmust. A Lenin által megfelelőképpen átformált marxizmus az elmúlt félévszázadban ügyes és hatásos fegyvernek bizonyult arra, hogy a cárizmustól örökölt orosz nagyhatalmi törekvéseknek nemzetközi és ideális álarcot nyújtson, és szekerébe fogja a külföldi kommunista pártokon keresztül azokat, akiket a jobb élet vágya, egyfajta messiánizmus, vagy éppen lázadás a fenálló rend gyengeségei, visszáságaival szemben vitt a táborukba. Ez a tábor mindig
