Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Otthonunkról
BETHLEN NAPTAR 107 arra, hogy ezt a lépést megtegye. Az, hogy Amerika Szuezben hajlandó volt saját szövetségeseivel szemben beavatkozni és a Szovjetunióval azonos álláspontot képviselni, csak növelte azt a morális alapot és politikai lehetőséget, hogy nagyon határozott és félreérthetetlen diplomáciai lépést tegyen Moszkvában a magyar forradalom védelmére. Ma már a legeredetibb szovjet forrásokból, közöttük éppen Hruscsov utólagos bevallásából ismerjük, hogy Moszkva mindaddig hajlandó volt a kompromisszumra, amig fel nem ismerte a számára is szinte hihetetlen tényt, hogy Amerika nem hajlandó semmiféle lényeges lépést megtenni. A harmadik világháborútól való félelem annyira megbénitotta Washingtont, hogy egy esetleges ilyen végső lehetőséget elkerülni akarva, óvakodott minden diplomáciai és politikai lépéstől. Ez a magatartás felbátorította Moszkvát, hogy gyorsan és nagy erővel támadjon, vérbefojtsa a magyar nép rövidéletü kivivőit szabadságát és kész helyzet elé állitsa a világot. Mindenki elképzelheti, hogy Amerika helyében mit tett volna a Szovjetunió. Tiz év múltán a nyugati világ politikai tudósai és történészei egyaránt azon az állásponton vannak, hogy a magyar forradalmat meg lehetett volna menteni fegyveres beavatkozás és a harmadik világháború veszélye nélkül is. A legpesszimistábbak is eljutottak odáig, hogy mindenesetre meg kellett volna kísérelni. Egyideig úgy látszott, hogy a szabad világ nagyon súlyos dijat fizet azért, amit 1956-ban elmulasztott. A Szovjetunió az 1956-ban elszenvedett presztízsveszteséget aránylag könnyen kiheverte. Két tényező játszott ebben szerepet: a Szovjetunió űrhajózásban elért sikerei és az az emberi gyöngeség, amely meghajlik az imponáló erőszak előtt, mégha az a jogtalan hatalom még jogtalanabb kiterjesztését is célozza. Nem a szabad világon múlott aztán, hogy a szovjet túlsókat markolt és nem volt ereje szándékai megvalósítására. 1956 november 4-ének hajnalán megindult szovjet tankok visszaállították a gyarmati függőséget. Az ország vezetésére a Szovjetunióban (Ungváron vagy Moszkvában) megalakult bábkormányt hatalomba helyezték. Ennek a kormánynak a hatalma azonban jóidéig csak a szovjet fegyverek lőtávolságáig tartott. A magyar nép ellenállott és országos sztrájkot indítottak, mindaddig, amig “az utolsó szovjet katona el nem hagyja az országot”. Amikor a férfiaknak már életveszély nélkül lehetelen volt az ellenállás, az asszonyok vonultak ki az utcákra tüntetni. A megszállók és bábjaik azonban jól tudták, hogy ha fegyverrel nem is, de az elemi szükség
