Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)

Otthonunkról

104

BETHLEN NAPTAR

Juhász Péter hite, igehirdetése, tanitása, tanitóéneke szólal meg a debreceni hitvallásokban, a nagyobb cikkekben, a fejedemhez írott előszóban, s mindazokban a drága lelki örökségekben, amit Debrecen, magyar református hit, kollégium, egyházfegyelem, egységes liturgia, dicséretek fémjeleznek.

Egyénisége is tanít: “A szenvedélyes teológiai harc nem volt öncélja és fő gyönyörűsége. Ő az egész magyar életet az élő Isten igájába akarta hajtani s jobb — és baldoldali ellenfelei iránt csak azért nem ismert kíméletet, mert meggyőződése szerint ezek Isten uralmát akarták lehetelenné tenni a magyar lélek és magyar nép felett. Nem érte be pusztán az egyházi ujjászervezkedéssel: a magyarság minden életnyilvánulását és áletberendezését szigorúan és egységesen bibliai alapon kívánta megújítani s erre nézve megvoltak az igen határozott pozitív gondolatai és tanításai.” (Révész Imre: Magyar Ref. Egyháztörténet 1520-1608, p. 111)

Méliusz Juhász Péter önmaga mondotta. Isten látja, hogy nem magamtul, de Istenéből szólok.”

— Dr. Komjáthy Aladár

Tóth Árpád:

ISTEN OLTÓ KÉSE

Pénzt, egészséget és sikert Másoknak Uram többet adtál.

Nem kezdek érte mégse pert

És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;

Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:

Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert mig szivembe metsz. Uj szépséget teremni sebez engem.

Összeszoritom ajkam, ha nehéz A kín, mert tudom tied az én harcom.

És győztes távolokba néz Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.