Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Otthonunkról
104 BETHLEN NAPTAR Juhász Péter hite, igehirdetése, tanitása, tanitóéneke szólal meg a debreceni hitvallásokban, a nagyobb cikkekben, a fejedemhez írott előszóban, s mindazokban a drága lelki örökségekben, amit Debrecen, magyar református hit, kollégium, egyházfegyelem, egységes liturgia, dicséretek fémjeleznek. Egyénisége is tanít: “A szenvedélyes teológiai harc nem volt öncélja és fő gyönyörűsége. Ő az egész magyar életet az élő Isten igájába akarta hajtani s jobb — és baldoldali ellenfelei iránt csak azért nem ismert kíméletet, mert meggyőződése szerint ezek Isten uralmát akarták lehetelenné tenni a magyar lélek és magyar nép felett. Nem érte be pusztán az egyházi ujjászervezkedéssel: a magyarság minden életnyilvánulását és áletberendezését szigorúan és egységesen bibliai alapon kívánta megújítani s erre nézve megvoltak az igen határozott pozitív gondolatai és tanításai.” (Révész Imre: Magyar Ref. Egyháztörténet 1520-1608, p. 111) Méliusz Juhász Péter önmaga mondotta. Isten látja, hogy nem magamtul, de Istenéből szólok.” — Dr. Komjáthy Aladár Tóth Árpád: ISTEN OLTÓ KÉSE Pénzt, egészséget és sikert Másoknak Uram többet adtál. Nem kezdek érte mégse pert És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem Téged szolgál, mert mig szivembe metsz. Uj szépséget teremni sebez engem. Összeszoritom ajkam, ha nehéz A kín, mert tudom tied az én harcom. És győztes távolokba néz Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.