Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)

Otthonunkról

BETHLEN NAPTAR

103

azért a szentek gyülekezetében létező minden rendeknek teljes szerkezetét és fegyelmi rendtartását kivántuk ezen cikkelyekben kiadni.”

Nagyon érdekesek ezek a “nagyobb cikkelyek ...” Tanitja, hogy “az egyházban mindennek jó renddel s illően kell lenni” mert hiszen “Isten a maga szabad akaratából meghatározott törvényének rendje, intézkedése és javallása nélkül semmit nem tészen, hanem mindeneket előre határozott tanácsából, előtudatából és előrendeléséből cselekszik, igazgat, kormányoz: úgy az egyház . . . sem nélkülözheti a törvényes és jogos rendet.

Tanitja továbbá, “hogy minden kegyes és szent egyházi intézményt az Isten Igéjéből kell venni és az isteni igazságra alapitani (III.)” Kihangsúlyozzák, hogy az üdv és tudomány alapjában, a hitformában, a sákramentumok egyszerű igazságában és azok kiszolgálásának az igében kifejezett szertartásában és alakjában kell, hogy egység legyen minden keresztyének között. (V és VII.)

A kánonok első tizenhét cikke és még elszórtan nyolc artikulus az istentiszteletek, sákramentumok rendjével, templom mikéntségével, általában a liturgiával foglalkozik. A hetvennégy cikkely közül a legtöbb kb. harmincnégy a lelkipásztorok vizsgáztatásáról, felszenteléséről, a széniorokról, a széniorok tanácsáról, a püspökről, egyhelyben maradásáról, fegyelmezéséről, fizetéséről, szabad idejének felhasználásáról, tanulásáról stb. szól

Csupán három napig tartott a debreceni zsinat. 1567. február 24., 25., 26. napjain. Négyszáz évvel később még mindég milyen súlyos és a mára is érvényes mondanivalója van! Mintha nekünk is írták volna az atyák a “Nagyobb cikkek” bevezető soraiban:

“Kérjük azért az egyháznak minden velünk munkálkodó lelkészeit, s a többi egyháztagokat, az iskolákat és keresztyén fejedelmeket, hogy jó lélekkel, igaz és nem álszeretetből származó kegyes és szent Ítélettel Ítéljenek ezen hitvallások és cikkelyek felől. És a mi példánk által indíttatva, terjesszenek ezeknél tudományosabb és szentebb okiratokat az egyházak elé. Mert mi nem szégyellünk tanulni és az Ur szájából jobbakat hallani; mert mi kiskorúságunkat, melynek szüksége van a napontai öregbedésre, elismerjük. Mert mi az apostol szabványát jól tudjuk Fii. 2. hogy mindenki magánál mást elébbvalónak tartson.”

Amerikai magyar református életünk és az itt végzendő szolgálat valahogy nagyon olyan magatartásu, egész emberekre vár, akiket a nagy magyar reformátornak munkássága példáz, akinek leikével oly jó volt eltársalogni azokon az éjszakákon, amelyeket bírtam Isten kegyelméből átvirrasztani az Íróasztalnál. Méliusz