Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Előszó
ELŐSZÓ Ez az év, 1967, az országhatárokon felüli, osztatlan és oszhatatlan Magyar Református Egyház négyszázados fordulóját jelzi. A földi értelemben vett megalakulás, az első debreceni zsinat óta sok viz lefolyt a Dunán. A török megszállás, ha annak kezdetét 1541-től vesszük, még "csak" 26 éves volt. A szenvedések másfél századából alig telt el valami, de a Magyar Református Egyház az egészet túlélte. Tanúja lett a "félhold" elfogyatkozásának, az ellenreformáció csődjének, a kormányformák, politikai felfogások, gazdasági rendszerek, mondva csinált életstilusok tiszavirágszerü fel - és letűnésének s kisebb — nagyobb háborúk mellett két világégésnek. Tűzön keresztül ugyan, de megmaradt. A Méliusz Juhász Péterek, Szenczi Molnár Albertek, Szikszai Györgyök nagyon szerették Jézusukat, a mozdíthatatlan Fundamentumot, Rajta keresztül árva fajtánkat s nagyon szerették és szeretik szellemi gyermekeik. Ez az, amit soha nem értettek és értenek meg azok. akik úgy vélik, hogy ezt az Egyházat a terror eszközeivel, vagy raffinériával szét lehet szaggatni, meg lehet ölni . . . Négyszáz esztendő alatt sokat lehet tanulni s a leckék leckéje az, hogy semmi sem uj a nap alatt. Megáll az Istennek erős Fundamentuma: az a Kő, akire ha valaki esik, szétzuzatik, akire pedig az esik reá, szétmorzsolja azt. Ismételjük: az országhatárokon felüli egységes Magyar Református Egyház megmarad. Túléli azokat, akiknek a fajtánkkal együtt szemök szálkája. Még azt is hozzátesszük, hogy ez a mai körülményeink között csak szellemi sikon meglévő egység elébb-utóbb szervezetileg is megvalósul. Egyelőre a Lajtán innen s majd azon túl . . . Különben a négyszázados forduló más eseményt is jelöl. Annak idején Egyházunk a hallható és az olvasható szó erejével indult el. Századokon át ezekkel lélegzett. Legújabb kori ellenesei itt próbáltak halálos csapást mérni rá. Szavát, mely valamikor úgy zengett, mint sok vizek zúgása suttogássá, itt-ott nyöszörgéssé halkították le, a nyomtatott betű fegyverét pedig egyszerűen kiütötték a kezéből. Nos, az Ur Isten irgalmából az osztatlan Magyar Református Egyház 1967-ben újra nyomdához jut. Szava a papírra rögzített betűkön keresztül újra szállni fog, zengeni fog, de nem bosszút, nem megtorlást fog hirdetni. Az nem a mi dolgunk, a Gazdánké. Ő mondja: "enyém a bosszuállás, én megfizetek." Mi csak romokat akarunk takarítani, sebeket kötözni, könnyeket Jézusunkat s rajta keresztül árva fajtánkat. Jézusunkat s rajta eresztül árva fajtánkat. Dr.
