Bethlen Naptár, 1967 (Ligonier)
Csákváry Zoltán: "Ujévi Imádság"
ÚJÉVI IMÁDSÁG Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén; Sötét árnyékban — fénylő napsütésben, Madárdalban és kisgyermek szemén; Ki igazgatod sorsok fordulását, Romokból épitsz boldog holnapot, Hozzád küldjük ma szivünk imádságát: — Uram, ne hagyd el árva magyarod! — Ne hagyd el őket, akik Téged hívnak, A mélységből kiáltva szent neved, Megváltást váró rongyos rabjaidnak Add meg, Uram, a napi kenyeret. Takard be őket tél hidege ellen, Hozz sebeikre enyhe gyógyulást. Adj Uram nékik áldó két kezeddel Bő szüretet és gazdag aratást. Minden áldásod, amit nékünk szántál, Osztd ki közöttük az uj év során, Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán Élőket köszöntsös a napsugár. Add, hogy túléljék, amit rájuk mértél, Adtál keresztet, — adj hozzá erőt, Adj nékik. Uram száz kisértő fénynél Fénylőbb csillagot: — égi vezetőt. Vezesd őket, hogy soha, soha többé El ne tévedjen a mi nemzetünk. Légy velük Uram, most és mindörökké, Akkor is, mikor mi már nem leszünk. Akkor is, mikor jő a boldog holnap S parányi sorsunk emléke sem él. Sárga csontvázunk felett zöld fü sarjad S szivünk porával messze szállt a szél . . . Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén; Sötét árnyékban — fénylő napsütésben, Madardalban és kisgyermek szemén; Ki igazgatod sorsok fordulását. Uram! Ne hagyd el árva magyarod! Hallgasd meg szivünk újévi imáját, . . . És legyen minden úgy, mint akarod! . . . CSÁKVÁRY ZOLTÁN
