Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)

Európa

90

BETHLEN NAPTÁR

veszik azokat a diákokat, akikről megtudják, hogy papi pályára készülnek. Lebeszélik őket. Végső soron megbuktatják az érettségi vizsgán azt, aki hajthatatlan marad.) —

Gyülekezeti élet:

Sok szép, komoly életű gyülekezet van. Budapesten nehány lelkipásztornak az evangélizációs munkát is megengedték. A jónevü lelkipásztorokat általában vasárnap nagy tömegek hallgatják. (Vagy tiz esztendeje, Bereczky Albert püspökkel beszélgettem erről a Református Világszövetség hollandiai konferenciáján. — Akár mit is mondanak rólam, — fordult hozzám a püspök — a Kálvintéri templom minden vasárnap tele van. Gyertek el, s meggyőződtök róla. —)

Ma már érezhető némi ritkulás a sorokban, de azért még mindig vannak népes istentiszteletek. Sok faluban naponta, reggel, este szól a harang. A férfiak kaszát, kapát a templom falához állítva bemennek az áhitatra. A meghajszolt lelkek keresik a csendet s a templom biztonságérzést nyújt. A templomban a lélek újra szabadnak és végtelennek érezheti magát. Népünk és a templom századok folyamán együtt jelképezte, hogy Isten helyét semmi sem pótolja. Sebeire ma is a templomban kap kötést. S a nép időkbeveszően a templomban éli át azt a diadalmas megtapasztalást, hogy az emberi életben a Kereszt győzelme az utolsó ráció.

A vallásellenes nevelés persze, az ifjúságra hat. A templom ideie alatt az állam mindinkább leköti őket s sokan az erős lelkek totalitásával szembefordulnak az atyáik örökségével.

Van olyan gyülekezet, amelyikben szinte estente van összejövetel, de a gyermekek vallásoktatása folyton csökken-csappan. A párttitkár Péterrel meggyőzi Pált, Pállal Pétert, a beiratási idő elfut s a gyermek a hittanról kimarad.

Városban a keresztelést pótló “névadó ünnepnek” is látszik a hatása. De sokan falura utazva, titokban mégis megkeresztelteik a gyermeket. A templomi esküvőket is sokszor más faluban tarják. Persze, az ávós tiszteket az állam lenyomozza s elmeneszti őket.

E^zel szemben csaknem mindenki konfirmál. Olvkor ezek is más gyülekezetben, titkon, ha a szülők ekszponált állásban vannak.

Néhánv bátor lelkipásztor a legsötétebb időkben is végezte a családlátogató munkát. Me^éritette az illetékesekkel, hogy az neki munkáiéból folvó tiszte. Ezeket megszokták, tudomásulvették s ma is békén hagyiák őket. De a családlátogatást általában nem veszik iónéven. Az az elvük, hogy a lelkipásztor a templomban végezze el a munkáját. Aki “vérbeli” kommunista, az még falun sem ismeri