Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)

Európa

BETHLEN NAPTÁR

89

A Hejöpapi-i református templom. Leégett 1964-ben.

Olyan az emberi természet, hogy mindent könnyebben elvisel, mint a kételyt. Ezért azok a papok, akik bizonytalannak látják a jövőt s attól félnek, hogy vagy előbb, vagy utóbb elbocsájtják őket, csendben, sőt olykor tüntető módon is — leköszönnek a papi pályáról. Tanári, vagy más értelmiségi állást keresnek s tiz esztendei szolgálat után nyugdijat kapnak.

A lemondás gondolata főkép a fiatalabbakat s a középkoruakat foglalkoztatja. Az idősebbek, magukbafordultan, megkeseredve is helyükön maradnak- Aki rossz fizetésű, kis falusi gyülekezetben kihal, annak a helyére pap aztán nem megy. Ezeket a gyülekezeteket “bokrositják”. Ez azt jelenti, hogy két, három, négy egyházat is egyetlen lelkipásztor gondoz majd.

Teológusképzés:

A “bokrositásra” nemcsak a lemondások miatt kell az egyháznak gondolnia. Azért is, mert a teológiákon nincs elegendő diák. A két teológiai akadémia újabban együtt alig képez évente tiz lelkészt. Régebben a középosztályi gyermekek jelentették a teológián a nivót is, a mennyiséget is. Nem juttottak be az egyetemekre — elmentek a teológiára. — Ma már az egyetemen ezeket is felveszik, ha tehetségesek. — Csak a gyengébbek maradnak a teológia számára. — (Tudjuk, hogy Kárpátalján semmiféle lelkipásztori utánpótlási lehetőség nincsen- — Szlovákiában is probléma kezd lenni a lelkipásztori utánpótlás. A tanárok már a középiskolában kezelés alá