Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Európa
88 BETHLEN NAPTÁR azonos munkát végzők életkörülménye s fizetése a lelkipásztorokéhoz hasonló különbségeket mutatna. A városi lelkipászorok anyagilag általában jól élnek. Vidéken, falun is sok jó gyülekezet van. Ez olykor a Lélek munkájának az eredménye, olykor a lelkipásztor személyes érdeme, olykor régebbi örökség. A lelkipásztornék is dolgozhatnak. Egyik tanit, másik tisztviselő stb. Mostanában a papgyermekek bejuthatnak az egyetemkre is, ha tehetségesek. Származásukkal, persze, meggondolatlanul nem kell kérkedniök, s főleg nekik illik tartózkodni az aktiv ifjúsági munkától az Egyházban. A városi értelmiség viszonylag szintén jól él. Az állam ráébredt, hogy a szaktudás fontos dolog egy nemzet életében. Ezeknek politizálni nem muszáj s az intellektuális ember viszonylag szabadabb, áldozatkészebb. Titokban többen presbiteri tisztet is válalnak közülök. De a presbiterek általában a nyugdíjasokból s a magánszektoros, szabadfoglalkozásúak soraiból kerülnek ki. Úgynevezett “nyugdíjas gyülekezetek” is vannak. Csak az a baj, hogy általában “fiatalok gyülekezete” sehol sincs. — Nálunk, nyugaton is — kevés “fiatal gyülekezet” van. — A kis falusi egyházak lelkipásztorának nehezebb a sorsa. Ezeknek a gyülekezettől járó fizetésrészük alacsony. Ezt is sokszor hónapok múltán kapják kézhez, olykor meg sem kapják. Nekik az államsegély képezi a fizetést s a termelőszövetkezetben, vagy egyebütt vállalt könyvelői stb. munka. A szövetkezetekben a tagok általában szeretik őket, mert tudják, hogy a lelkipásztor nem lop. — Soknak fortéllyal sikerül kieszközölni azt, ami megilleti. Mert Magyarországon ma protekció nincsen, de' “szociálista összeköttetések” vannak. Köztudomás szerint az Egyházi közalap kasszája üres. Utazásokra, konferenciákra költik a pénzt. Békepapi remuneráció viszont van s a konventi emberek olykor megpótoltatnak egy özvegyi nyugdijat, alacsony fizetést stb. Nagy baj a bizonytalanság. Békefi Benő püspökkel kapcsolatban beszélik, hogy amikor két konferencia közöt szivszélhüdés érte, táskájában papi felfüggesztési aktákat leltek. Régebben elég volt egy rossz szó, vagy az, hogy a lelkipásztor beleharangoztatott a politikai gyűlésbe s mennie kellett. A kollaboráció határának a kérdése az esperesek lelkiismeretét is nyomja. Volt köztük olyan, aki az ötvenhatos forradalom alatt senkitől sem félt, csak a gyülekezetétől . . .
