Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Nagy Lajos: Isten áldjon, kis "csaklet" katona!
BETHLEN NAPTÁR 57 Arra ébredt, hogy nagyanyja kikiabált az utcán játszó gyerekekre: “Miért nem mentek más helyre játszani?” még mondott valamit, de nem értette meg, erre nem tanitották meg otthon. Kinyitotta szemét és az ágya mellett lévő széken a nagybátyjának adományozott nadrágot pillantotta meg. “Hát ez, hogy került ide? Éjfél tájékán hagyta ott nagybátyjánál és már korán reggel itt van megint?” Mig a járkáló nadrág csodáján gondolkozott, belépett nagyanyja. “Fiam ne hagyogasd el a holmidat, jó lesz ez neked, ha hazamégy Amerikába. Ezek a katona nadrágok tovább eltartanak, mint a civileknek készített mürostos holmik.” Unokája próbálta megértetni, hogy ő szándékosan hagyta ott ajándékba a nadrágot. Nem lehetett a spórolós nagymamát meggyőzni. Titokban adta oda újból nagybátyjának és megegyeztek abban, hogy még ez éven a foltos nadrágot hordja, ne tudja meg a nagy mama, hogy milyen édesen tékozló az unokája. A néhány nap elrepült, mint egy sóhajtás. Mindenki szivébe zárta a kis csaklet katonát. Egyedül volt a faluban amerikai katona, de mindenki úgy érezte, hogy egy hadsereg védelmezi a falut. Sem rekvirálók, sem orosz katonák nem jöttek a faluba, mig ő ott volt. A falu azt hitte, hogy azért nem jöttek, nehogy a kis amerikai katona elmondja az amerikai elnöknek, aki talán még sem felejtette el a magyarokat. A köszönés könyebb volt, mint a bucsuzás. Most már az egész falutól kellett búcsúzni. A nagymama vigasztalan volt, sirt mindenki és csodálkozva vette észre a kis katona, hogy ő is velük sirt. Elindult jeppjén, nagybátyja jó darabon elkísérte. Azután még egy búcsú, mindketten érezték, hogy többé a földi életben nem találkoznak. Nagybátyja alakja mind kissebb lett. Visszanézett a fák közé rejtőzködő falura. A templom mintha integetett volna utána. Bevéste a képet a leikébe, hogy elmondja apjának, hogyan látta kedves faluját. Igaz, hogy a vizük olyan üditőn friss és tiszta. A kenyérnek valami kibeszélhetetlen jó ize van és megérezte, hogy miért kell imádkozni érte. Milyen jólesett együtt fogyasztani. No abban is igaza volt édesanyámnak, hogy a virágoknak olyan illata van, hogy az utcán e'menők minden kiskert illatát érzik. A -gyümölcsnek nemcsak ize, de annak is van illata. A templom nem nagy, de olyan mint a hegyen épített város, a falu népének négyszáz éven át világosította meg élet útját. De jó is, hogy az ott tanult énekből és imádságból még neki is jutott egy életre való a szülei hü szivén keresztül. Áldott nép ez, csak ne volna olyan árva és ne tépné mindig a balsors annyira.
