Bethlen Naptár, 1966 (Ligonier)
Dr. Béky Zoltán: Egyesületünk 70 Éves Jubileuma
32 BETHLEN NAPTÁR verseny meggyőződéses hive volt, a demokrata Bryan-nel szemben, aki korának legnagyobb szónoka és egyik legkomolyabb kálvinista államférfia volt. Az aranyért és világhatalomért folyó kíméletlen harcban korlátlan meggazdagodási lehetőségük volt azoknak, akinek volt befektetni való vagyonuk és “korlátlan” munkaalkalmuk volt az óriási léptekkel fejlődő amerikai acél és egyéb iparban elhelyezkedő keleteurópai bevándorlóknak. Nem védte a magyar bányászt, vasgyári munkást avagy családját sem munkásvédelmi törvény, avagy társadalmi biztosítás. Az évszázadokon keresztül megszokott hagyományok Íratlan törvényei szerint gazdálkodó illetve a földmivelésben dolgozó magyaroknak sem jogvédelme, sem biztosítása, sem gyökerei, sem otthona nem volt az uj hazában. De egy lehetséges volt: orcája verítékével megkereshette kenyerét jobban, mint bárhol a világon és azzal odamehetett és azt csinálhatott, amit akart. Hacsak a számára teljesen idegen és ismeretlen életforma valamelyik tragédiája nem érte: gyári szerencsétlenségek áldozatai között nagyszámban voltak fiatal magyarok. Ha pillanatnyi krízis volt a gazdasági életben, felhalmozódott az áru és nem volt piac: elsőnek a legfiatalabb bevándorlókat bocsájtották el. Lelkiismeretlen, “nadrágos” honfitársaik számtalanszor becsapták. Hány családi tragédiának, álmok szétfoszlásának lett okozójává a nyelvét beszélő, de csak haszonra spekuláló ügynök és szélhámos. Minden magyar arról álmodott, hogy a napi tizenkét és tizennégy órás munkával, vérrel és verejtékkel megkeresett munkabérekből egy-két esztendő alatt összekuporgathat annyit, amivel megveheti szivének legnagyobb álmát: a hazai földet! Az amerikai magyar református munkásemberek sokszor elimádkozták könyörgésükben: “S itt, a messze idegenben, távol az én szeretteimtől, kétszeresen ösztönöz a vágy, hogy szerény sorsomat a verejtékes munka árán előbbre vigyem s idejövetelem célját mielőbb elérhessem . . . Adjad, ó Uram, hogy elérve vándorlásom célját, szerencsésen megtérhessek imádott magyar hazám földjére s honfiúi szent lelkesedéssel munkálhassam annak javát, boldegulását . . .” Az első világháborút megelőző években a magyarok voltak százalék szerint az elsők a “hazavándorló madarak” listáján, mint akkor az amerikai statisztikák a hazájukba visszatérőket nevezték. A korlátlan gazdasági szabadverseny korában itt Amerikában nem nagyon törődtek a szerencsétlenül járt munkással, a beteggel, a munkanélkülivel, a megrokkanttal, az özveggyel és az árvával. Azért születtek meg az együttdolgozó, együttérző és együttszenvedő
