Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Turmezei Erzsébet: "Szilveszteri Ének" (Vers)
BETHLEN NAPTÁR 75 azt éreztem, hogy én nem vagyok idegen itt. A hatvani gyülekezet éneke jutott önkéntelenül eszembe: “Hinni tanits, Uram!” Igen, hinni tanits, Uram, másokat is, mindenkit, aki erről a földről származik, mint engem megtanítottál, hogy ez a föld mindig meg fog maradni a miénknek, ezen mindig itthon érezhetjük magunkat és ez mindig hűségesen hazavár. Jöhet háború, pusztulás, idegen eszmék, változhatnak a városok, politikai és társadalmi formák, de a magyar föld és a magyar nép mindig minden körülmény között megmarad magyarnak! Annak a földnek népe hü marad ősei örökségéhez és a keresztyén magyar szellemiséghez. írhatnék sokat, hosszan, hogy hogyan néznek ki a városok, a falvak, az utcák, Budapest, stb. Ezt mások már megtették előttem. írhatnék az emberekről, összehasonlíthatnám, mint mások helytelenül tették, az itteni életet és technikai előrehaladottságot az ottanival, erről is Írtak már mások. Talán csak azt szeretném megírni, hogy vannak, akik elfogadhatóan élnek, de nem a magyar nép! Vannak akik talán szabadok is, de nem a magyar nemzet! Érzi, bár nem látja a bilincset, amit egy idegen hatalom erőszakkal rakott a kezeire. Szeretne ettől megszabadulni, megpróbálta lerázni is, nem sikerült! De bilincsének láncán a szemek meglazultak, sőt össze is törtek, a bilincs szorítása nem annyira erős, nem vág annyira az élő húsba — szorítása nem okoz vérző sebeket! De a bilincs még ott van! “Hinni tanítsd őket, Uram”, hogy a bilincstől is meg fognak szabadulni! Turmezei Erzsébet: SZILVESZTERI ENEK Mögöttem ködbe vész Előttem ködbe vész a könnyű, a nehéz, öröm és gyötrelem, kísértés, küzdelem, bukás és győzelem, a könnyű, a nehéz, öröm és gyötrelem, kísértés, küzdelem, bukás és győzelem, Egyetlen drága név marad csak énvelem: Jézus! munka, gond, félelem. munka, gond, félelem. Egyetlen drága név, ragyog, jövőm, jelem: Jézus!
