Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Eszenyi László: Gróf Zrínyi Miklós
BETHLEN NAPTÁR 71 magyar four a hadrakelt sereg körülrajongott hőse lett. A császár hálájának kifejezéséül Horvátország kapitányává nevezte ki, ami a mai fogalmak szerint tábornoki rendfokozatnak felel meg. A következő év csapatai élén ott harcol már a légrádi csatában a török ellen. Itt már nemcsak személyes bátorságával tűnik ki, hanem megmutatkoznak a nagyra hivatott hadvezér oroszlánkörmei is. A király kitüntetésekkel halmozza el, majd pedig Horvátország főkapitányi és báni méltóságát ruházza rá. Első feleségének korai elhunyta után egy német grófnővel kötött házasságot, akinek révén számos kitűnő kapcsolatra tett szert a nyugati vezető körökben. Minden befolyását latba vetette a nádori méltóság elnyerésére, hogy a legmagasabb magyar közjogi méltóság birtokában egyesithesse az összes magyar erőket a török kiverésére. A magyar egység gondolata azonban nem volt rokonszenves a bécsi udvaroncok előtt s a császár-király nem bizott az érte életét is kockáztató Zrinyi hűségében csak azért, mert magyar volt. Azután a főpapok Pázmány neveltjét vallásilag is túl türelmesnek írták le, ami megbélyegzésnek számított az ellenreformáció idején. Nagyvonalú elgondolása igy kicsinyes intrikákon hajótörést szenvedett. A felszabadítás gondolatától azonban nem tágított. Belecsömörölve a királyi talpnyalók és zsoldosvezérek mesterkedéseibe, Rákóczi Györggyel próbálta egyesíteni erőit a hódítók ellen. A kiszámíthatatlan és megbízhatatlan fiatal fejedelem azonban egy könnyelmű keleti hadjáratban pocsékolta el a török ellen olyan kétségbe ejtően szükséges magyar vért és energiát. Végső elkeseredésében megépíti a Dráva és Mura szögletében Uj Zerinvárát, saját maga toborozta kis sereget képez ki és annak élén minden külső segítség kérése vagy várása nélkül maga megy a törökre. Az 1664.-re forduló tél folyamán végigveri és felégeti az addig rettegett hirü török helyőrségeket, elfoglalja a bevehetetlennek mondott eszéki hidat s annak tökéletes elpusztításával elvágja a török legfőbb előnyomulási és utánpótló útját a Dunántúl és a Nyugat felé. A szultán haragja nem ismert határt. Egy alig számba vehető magyar seregnek sikerült elérnie azt, amit “józan és képzett” nyugati zsoldos tábornokok lehetetlennek minősítettek. Zrinyi téli hadjárata csakúgy mint az 1956-os felkelés a hódítók verhetetlenségének hamis nimbuszát törte cserepekre. Nyugat tombolt örömében. A hős magyarokat címekkel és kitüntetésekkel árasztották el — amiket ők nem kértek. A kezdeti siker kiszélesítésére kért csapató
