Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Gárdonyi Géza: Göre Gábor Leveleiből
BETHLEN NAPTÁR 47 — Hát aszondi a himlő lyár-e erre? — Nem igen, mondok. — Aszondi elröndölte-e kend, hogy a zablakokat mindön nap kétször kinyissák? — Nem én mondok. — Hát aszondi nem olvasta kend a röndöletömet? — Olvastam mondok. — Hát aszondi akkor mér nem nyittat ablakot? — Azér moldok mer nem lőhet. — Aszondi mér nem lőhet? — Azér mondok mer nem lőhet. — Aszondi mér vannak beszögelve? — Azér mondok, hogy a hideg be ne eresztőggyék a szobába. — Hát aszondi havat se söpret kend. Nem elrendöltem-e hogy mindön ház elől söpréssé el kend a havat? — Mondok minek a? Ha elsöpretem is, mögen esik. — Aszondi akkor mögen el köll söpretni. — No mondok akkor agyon is vernének engömet, ha ijen híjába való dologgal terhelném a kösségöt. A hó úgyis elóvad magátul, ameddig mög tart, taposunk benne utat röndösen. — Hát aszondi a tavaszon küttem kendnek egy pár 100 ezör sejem petét, hát avval mi lőtt? — Nem kelt ki mondok egy se a sok közül. — Hogy lőhet az? Tán hideg hejön tartották. — Dehogy is mondok, elvetöttük mink azt Szent György nap után röndösen, jó fődbe. —No aszondi itt a szamárság, mer nem növény az, hanem hernyó. — No mondok, ha hernyó, akkor jobbis ha nem kelt ki. A zidevaló hernyót se győzzük pusztítani. Ette a szógabiró urat a mérög, de hogy osztán jó malatz petsönyével vendégöltem mög, hát tsak eltsöndesödött. Magyarázta is osztán, hogy hogyan köll a sejöm petét kikőttetni, fölnevelni, de mondok magamba, nem természete az a magyarnak, hogy hernyót abrakojjon. Mejhöz hasolló lyókat kívánok. Göre Gábor, biró ur. Mindent megtalálsz Istennél, amit tőle bizalommal elvársz és még ezerszer többet. Az igazi imádkozó tusakodik Istennel és győz azáltal, hogy Isten győz őbenne.
