Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)

Szabóné Lévay Margit: Női Szivek

48

BETHLEN NAPTÁR

NO! SZIVEK,

Irta: Szabóné Lévay Margit.

Ki gondolna arra, hogy a szív, testi életünk: szervezetünk központja, ne egyforma lenne minden ember bensőjében; hogy nem csak nagyságra, súlyra, vérkeringésének gyorsabb avagy lassúbb menetelében különbözik szív a szívtől, hanem érzésben is, és hogy legfőképpen a szív érzésének különbsége jellemzi egy-egy embernek az értékét, ki gondolna minderre!?

A szív, mivel csak a halál beálltával válik el a lélektől, így, amig élünk, szív és lélek együtt alkotják az ember karakterét, jellemét. Kinek milyen érzelmeket táplál a szíve, olyan a lelkűlete. Noha minden szív fölött a lélek kell, hogy uralkodjon, sok szív nem vesz tudomást a leikéről: abban a tudatban él, hogy egyedül a szív éltet. Ezért, mikor rendellenesség áll be az ember életében, megnyugodtság helyett vészt dobol a szív. Csudálatos az, hogy bár a lélek, mint kitárt szárnyú galamb, szüntelen a szív fölött van, és mégis vannak szívek, melyekben a sátán: a lélek ellensége, helyet tud foglalni.

Bölcs Salamon óta — talán még előbb is — minden korszak nagygondolkodóit érdekelte a női szívek érzelme: milyenek azok az érzelmek? Mi a tartalmuk? Mennyi az értékük nőiségben? Egyik csak jóságot fedezett fel benne; másik csak gonoszságot; és voltak, akik jót és rosszat egyaránt. A 15. században, több mint 400 évvel ez előtt, egy francia művész festette meg a leggonoszabb női szívet. Meglehet, hogy szerelmi csalódása inspirálta, mert analizálása megdöbbentőn szemlélteti az elkárhozott női szívet, aki, mivel nem akar megjobbúlni, nem idvezülhet soha. De mintegy vígaszképen, a gonosz-szív megfestése után csodálatos fantáziával megfest még három női szívet: érzésem szerint az újjászületés gondolatával, mert csakis a testté lett Ige láttathatja ennyire döbbenetesen, de ugyanakkor alázatra is indíttatva, az újjászületés folyamatát, végbemenetelét.

Lássuk, mik élnek, élősködnek égy-egy női szívben!? Miben különbözik egyik szív a másik szívtől!?

Elegánsan öltözött hölgy áll előttünk. Divatosan fésűit haját gyémánt fejdísz ékesíti; nyakán valódi gyöngysorok; fülbevalójának brilliánsa ragyogja be az arcát. Azt gondolod: irigységet érdemel! Pedig könnyeidre érdemes csak. Öntelt tetszelgésében nem érzi, nem tudja, hogy hiúságának hízelegve, mennyire elhagyottan él! Hogy lelke szomorúságban bánkódik, mert szivét a sátán uralja;