Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)

Móra Ferenc: Magyar Mosolygás - Balázs a Bürgével

44

BETHLEN NAPTÁR

MAGYAR MOSOLYGÁS

BALÁZS A BÜRGÉVEL

Ez az a bizonyos nevezetű Móra Balázs, aki egykor főbirója volt Szegednek. De akkor, amikor ez a történet megesett vele, még csak afféle szegény barkácsoló ember volt, akit mindenre lehetett használni, mint a szalonnafölsőt, ezért igen nagy becsületben állt úgy az igazhitű keresztényekkel, mint a nem kevésbbé igazhitű mozlemineknél. így esett aztán meg, hogy mikor egyszer az alsóvárosi barátoknál rendbehozta a keritést és azért kapott tőlük egy növendékbirkát, amelyet is négy lábánál öszszekötve és a nyakába vetve húr cola hazafelé, mindjárt a Latrán ucca sarkán elejbe állt a Bocsa lakatos.

— Nini, azt mondja, — ez meg bürge, igaz-e?

Amire Balázs azt mondta, hogy az ám, bürge, mert hát mint komoly és megállapodott ember, csakugyan nem mondhatta azt, hogy griffmadár.

— Vötte kend?

— Nem.

— Akkor vagy kapta kend, vagy lopta kend.

— Kaptam.

— No, azt mögéri. Erővel, egészséggel.

Hát hiszen, ha ezeket a kérdéseket egyszer teszik fel az embernek, megfelel rájuk szivesen, de a felsővárosi Jerikó-ucca messze van az alsóvárosi barátoktól s Balázs még a Palánkig se ért a bürgével, — a belső várost hivták akkor Palánknak, — amikor már tizenkettedszer állitotta meg a kérdés:

— Bürge az igaz-e? Vötte kend, lopta kend, honnan hozta kend, hova viszi kend? Stb.

Tizenkét felebarátjának megfelelt Balázs emberséggel, de akkor föltette magában, hogy akárki lesz a tizenharmadik kérdezősködő, ő azzal csúfot tesz, ha eddig él is.

Abból lett aztán veszte szegény Móra Balázsnak, hogy a tizenharmadik kiváncsi nem volt egyéb, mint maga Musztafa Csökmedzsi, a Hóbajárt basának a fejvakarója. Nagyon rendes ember különben tarkahitü pogánynak is, soha e világi életben semmi baja vele Balázsnak nem volt, most se lett volna, ha a borbély meg nem állitja baráti szóval:

— Nini, gyaur felebarátom, ugy-e bizony bürge az, amit a nyakadban cipelsz?