Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Tarnóczy Árpád: Nyirség
BETHLEN NAPTÁR 43 amit éppen az estve nótázott ki Ibrányban, rácsos kiskapunál, boldogszemü lánytól. — Járt arra Báthory is, Bocskay is, Rákóczi is, kuruc is, labanc is, minden serege a jószándéknak és rossznak. A törökre is igen jól emlékeznek még. Kálión, ahol Báthory Zsigmond személyesen verte meg a szolnoki béget. És Tisza-Polgáron is emlékeznek, ahol viszont a török hatalmasodott el és nem egy tarfejü csemetét hagyott emlékül a menyecskéknél, hogy azután Geszty uram püfölje el újra érte a szultán katonáit, éppen ilyen szép tavaszi napon, amilyen most ömlött rá széles sugárban erre a kis amerikánus Nyírségre ni, itt a domb alatt. — Ajjaj, micsoda múltja van annak a egy-két csatinak is, ami öreg Pontyi Balázs berceli juhász tarisznyáján fénylik, mert úgy volt a dolog, hogy haza jött Bécsből ékes szép gárdista Bessenyei György ur és kedvetlen fővel járta be a határt, ahol akkor is valamelyik Pontyi strázsálta a mezőt. Ő vidámitotta meg fortélyos kádenciákkal, annyira, hogy vissza sem ment többé a bécsi dámákhoz, Terézia császárasszony udvarába. Bessenyei uram ugyan szebben tudott verselni, mint Pontyi koma, de azért az ő kádenciái is megértek néhány rezes csattot. Nem is adta alább. Valószínűleg ebből a forrásból való az a tréfa és népszerű földrajz is, ami a Tisza és a Bodrog egyesüléséről versel eképpen: "Karád felül gyün a Tisza, Ekkicsikét részeg biz' a. Tokaj alatt házasodik, Nem csoda, ha kanyarodik. Szép mátkája, szőke Bodrog, Fürgén riszálja a fodrot. Vége sincs a mennyegzőnek. Már a Dada várja őket." Mindenki meggyőződhetik arról, hogy milyen pontosan igy van a dolog. Karád felől jön a Tisza Szabolcsba, aztán Tokajnál elébe megy egy kicsikét a mátkájának és egy kicsit lejebb már csakugyan ott várja őket Tiszadada. Óh, nagyon szép, okos magyar föld a Nyírség! Tisztának maradni és éretté válni — ez a legszebb és a legnehezebb életművészet. Nincsen annál nagyobb tévedés, mint azt gondolni: azért él az ember, hogy jó dolga legyen.
