Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Dél-Amerika
160 BETHLEN NAPTÁR hálaadásának szava. És amikor sem élet, sem vagyonbiztonság nem volt, és mindenki csak a legszemélyesebb dolgait igyekezett menteni — ha tudta — akkor is akadtak zsoltáros és imádságos lelkű emberek, akik több mint ezer kilométeren keresztül magukkal hozták a zabolai templom harangját. A haranggal együtt bujdosott a hivek egyrésze. A hűséges Isten megtelepitette őket a pestmegyei Torbágyra. Az üresen maradt, egykor németajkú községet megülték a székely hivek, megépitvén Istennek a hajlékát. Ma pedig méltó helyén a magas toronyból újra szól a zabolai kicsiny harang: szava figyelmeztető és emlékeztető: mindenkor adjál hálát és örvendezzél Istennek. Hisszük azért mi is, hogy az a hosszutürő és szerető Isten, aki verőfényes, vigasságos, örvendező és Istenben elmélyedt, hálaadással megtelt lelket adott a zsoltárirónak, az az Isten, aki uj tornyot emelt az elnémult zabolai harangnak, nekünk is meghallgatja kérésünket. ígérjük hogy: a három gyülekezetnek egyetlen harangjára, zsoltáros lélekkel, a legnagyobb és legszebb hálaadást véssük édes anyanyelvűnk zöngéjén: “Tebenned bíztunk eleitől fogva.” II. A századik zsoltárhoz vagyis a hálaadás himnuszához szárnyakat ad nekünk az Isten. Nem lehet nyugovóra térésünk ezért addig, mig hálát nem adtunk neki. Napi életünk lehet küzdelmes, de esti pihenésünk kezdetének nyitánya, nem kapcsolódhatik a panaszoknak és a nehézségeknek a fogalmához. Gondolatainknak tengelyében az örök Istennek való hálaadás álljon, így felemelkedésünkhöz és megnyugvásunkhoz maga az Isten adja a szárnyakat. A szeretetnek, a megértésnek és az örvendezésnek a szárnyait. És rádöbbenünk arra, hogy az Úristen Jézus Krisztussal mindezeket a szárnyakat már elküldötte ennek a világnak a valóságába. Élni, repülni, ezekkel a szárnyakkal annyit jelent, mint megérteni azt, hogy a hálaadásra nem az Istennek van szüksége, hanem a mi tulajdon szivünknek azért, hogy az átforrósodjék az Istennek a szeretetével. A mi kicsiny gyülekezetünkben is, igen sokan megértették a hálaadó zsoltárnak a szavát. Gyakorlati értékelésben annyit jelent ez — a sok között csupán egyetlen mezőnyt tekintve — hogy törekvéseinket, küzdelmeinket, nyomorúságainkat, de egyben örvendezésünket is meg kell osztanunk a többi itt élő keresztyén testvéreinkkel és gyülekezeteikkel, hogy együttes hálaadásban is dicsérjük az Istent, kérvén az Ő áldó segítségét. Bízva bízván
