Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)

Dél-Amerika

BETHLEN NAPTÁR

161

mindig abban, hogy együttes erőfeszítésünket hamarabb és nagyobb siker koronázza, mintha mindegyik gyülekezet, egymástól elzárkózva külön utakon jár. Fennmaradásunk érdeke is azt kívánja, hogy szeretetteljes kapcsolatok kössenek bennünket a többi keresztyén gyülekezethez. Épen ezért a külföldön élő keresztyén magyar testvéreink felé élő valóság legyen a költő figyelmeztetése: “E nemzedéknek eleve földjén kívül is van helye a világban. Nem izzadunk honfi bánatból gyöngyöt múltúnkba zártan.”

Igen sok testvérünk — figyelembe véve a 16 nemzethez tartozó menekült keresztyén testvéreinket — itt áll élete alkonyán minden kereset és gondoskodás nélkül. Magyar testvéreink legidősebbikét, a Torontál megyei Jungné Réber Annát, aki 1877- ben született Nagybecskereken, csak másfél évi küzdelem után sikerült a Barrancas-i szeretetházba bejuttatnunk. Arról ne írjunk, hogy milyen körülmények között lakott. Nehéz helyzetünk jellemzésére idézzük, Rév. Dr. Hellstern svájci lelkésznek látogatása eredményeként elhangzottakat: “Láttam valamit Afrikának és Ázsiának a nyomorúságából. A nyomorúság azonban Délamerika széles területein még nagyobb.”

Ilyen körülmények között elsődleges feladatunk volt már 1962-ben, hogy menekült öregeink részére menedékhelyet létesítsünk. Sokan azt mondották, még a hivatalosak is, hogy ez a gondolat reménytelen. De az Ayuda Cristina Evangelica, az evangélikus gyülekezetek, az ortodox orosz gyülekezet ott állott az erkölcsi támogatók között.

Közös könyörgéseinket meghallgatta, erőfeszítéseinket megsokszorozta az Isten. Sőt szárnyakat is adott nékünk: Tatjana Schaufuss asszonynak a new-yorki Tolstoy alapítvány alelnökének személyében.

Ennek a hölgynek Istenbe vetett hite és épen ennek nyomán minden fáradságot legyőző egyénisége, küzdelme, cikkei, sokszor a hivatalos hatóságokkal való szembenállása, kopogtatása és kérő szava mindenütt: Istentől adott talentuma, a nyelveken szólás: a lehetetlennek látszóból valóságot alkotott.

A Nemzetek Szövetsége 70 ezer dollárt, a Tolstoy alapítvány 10 ezer dollárt, a chilei kormányzat 2000 négyszögöles telket adott, az Ayuda Cristiana Evangelica vállalta a létesítendő otthon élelmezését, a katolikus Hogar de Cristo pedig az adminisztrációt.

Az 1964 év április hó 23-án volt a “Menekültek öreg Otthona” alapkő letétele. Leonty orosz ortodox érsek végezte az egyházi szertartást. A belügyminisztertől kezdve a vezető kormányzat valamennyi képviselője jelen volt ezen az ünnepségen. Chile evangélikus Tanácsának az elnöke, Enrique Chavez Campos, valamint az Ayuda Cristiana Evangelica vezetősége nagyobb küldöttséggel képviselték magukat. Ott voltak igen számosán maguk az érdekedtek, az elöregedett és elnyomorodott menekültek.