Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Dél-Amerika
BETHLEN NAPTÁR 153 generáció szétszéledt, nagyrészben kihaltak, az ifjúság sem egyházi, sem magyar nevelésére gondot nem fordítottak. Ez a probléma naponként most is növekszik az állandó munkanélküliséggel, sztrájkokkal; a megélhetés kilátástalanságot és reménytelenséget okoz. így az Uruguayra jellemző közszellem a materiális élet felé tereli az érdeklődést és élet- és világszemlélet kialakítására már kevés a gondjuk. Bár az itteni államvezetést materiálistának nevezik, de azt hiszem sokkal inkább agnosztikus, mint az. Ezt mutatja a szekták egyre növekvő, széles skálája. Sokszor csodálattal tölt el, hogy hogyan tudnak ők olyan missziói aktivitást kifejteni. Néha az az érzése az embernek, hogy talán az ő bizonyságtételük lelkesitőbb hatású. Térmeszetesen az más kérdés, hogy ereje mennyire tartós, de mindenesetre munkájuk láttán gondolkodóba esik az ember. Gyakran jut mostanában eszembe, amit Antal Zoltán balassagyarmati lelkipásztor irt egyszer a szórványmunkáról, hogy amint kikerülnek az emberek abból a levegőből, ahol nap-nap után templomot, papot, református tömböt láttak, rögtön elvesztették a kapcsolatot az egyházzal. Az idegen szellemet közömbösíteni és kiküszöbölni már nem tudják, s nagy százalékban “letörnek az egyház fájáról”. Az élő hitet a gyülekezeti közösség tartja meg, hogy együtt vannak a református hivek, szemük előtt ott a templom, a pap, de mindezek a hatások, melyek a lelkekre inspirálólag hatnának, nálunk csak csekély mértékben léteznek. A gondok és problémák között azonban mégsem keseredünk el, s adott lehetőségeink között tiz körömmel próbálunk megragadni minden alkalmat Isten királyságának terjesztésére. Istentiszteleteinket, ünnepeinket megtartottuk, kereszteltünk, eskettünk, temettünk, Nőegyletünk karácsonyi vásárt rendezett Biró Imre gondnok ur kertjében, konfirmációra ezévben két ifjút oktattunk, betegeket, elhagyatottakat gondoztunk, kórházakba, egészségügyi házakba helyeztük el a rászorultakat. Presbitériumunk disznótoros ebéden gyűjtötte össze a Magyar Otthon helyiségében a magyarokat. Ezévben ezt az alkamat karöltve rendeztük az Iskola Bizottsággal a magyar általános iskola javára és fenntartására, mely ezévben is szépen működött. Három egyesület támogatja, 40 gyermeket oktattunk 3 csoportban. Általában minden munkánkról negyedévenként megjelenő egyházi lapunkban: a Fény-ben számolunk be. Kovács Pál
