Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Dél-Amerika
154 BETHLEN NAPTÁR ARGENTINA Az Argentínai Magyar Evangéliumi Református Keresztyén Egyház az 1963-64. évben építő munkáját tovább folytatta még szélesebb keretek között. A belmissziói, lelki munkát a lelkipásztor, feleségével, fiával és leányával együtt végezte: az Ige hirdetése, biblia órák tartása és nevelői munkát a hívek, az asszonyok, az ifjúság és a gyermekek között. A Lorántffy Zsuzsánna Nőegyesület a szociális szeretet-munkát és a gazdasági munkát, a Soli Deo Gloria Ifjúsági Egyesület pedig a kulturális munkát végezte ez évben is. Az 1963. év a “Jóreménység Éve” volt, mert a pásztor és nyája jó reménységgel várták, hogy a gyülekezet élete, jövője alapjában megváltozik. A már szinte közönyös mozdulatlanságból életre kel egy szebb jövő reménységének Ígéretével. A megoldásra váró és jövőt biztositó probléma csirája a külsőleg mozgalmas élet ellenére, az Egyház anyagi életének bizonytalanságában volt és van. A pásztor és az egyházi szervek azon fáradoznak, hogy az egyháztagok élő hitü keresztyének legyenek, akik hitüket cselekedeteikben, áldozatkészségükben mutatják meg. Mert akkor élő az egyház és nem a “holtak gyülekezete”, ha a hívek tartják fenn, azaz ha az Egyház önfenntartó! Igaz, hogy az argentínai gazdasági és politikai élet bizonytalansága és romlása, a legnagyobb részt emigránsokból álló gyülekezet tagjainak anyagi erejét igen próbára teszi, — de a hivő ember mindig talál módot, hogy Isten iránti háláját áldozatos adakozásban, teher vállalásában kifejezze! Erre igyekeztek jó példát mutatni asszonyaink, akik egész éven át kézimunkázva, a karácsonyi vásárok anyagát hozzák évről-évre össze és igy jelentős anyagi segítséget tudnak adni az egyház fenntartásához és a szociális munkához. így 1964. év elején, az Egyház fennállása 10. évfordulójára, április 19,-ére az Otthon épületét rendbehozattuk 67,000 Peso (kb. $500.-) költséggel. Ez összeg a karácsonyi vásár adakozásából és rendkívüli adakozásból jött össze. De mindez nem helyettesítheti 288 egyháztagnak tagságidij formájában való komoly hozzájárulását, amely hozzájárulás, ha azt hűségesen fizetik, legalább részben önfenntartóvá tehetné az egyházat a gazdasági nehézségek ellenére is. Az 1964. év a “Jubileum Éve” a fenti feladat megvalósítása felé viszi egyházunkat az által, hogy a május 31.-i közgyűlés - Kiss Endre egyházjegyző javaslatára,- “gazdasági bizottságot” küldött
