Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)

Dél-Amerika

152 BETHLEN NAPTÁR URUGUAY Az az általános kép, melyet ezévi Bethlen Naptárban köz­lünk egyházunkról homályos és nem megnyugtató. Azért van ez, mert egyházunk túlságosan el van foglalva jelenével és jövőjével kapcsolatos, meg nem oldott kérdésekkel. Ezért kevés energiája maradt arra, hogy az itteni, speciális viszonyokat te­kintve erőteljes missziói munkát fejtsen ki. Olyan körülmények között élünk, melyben mindenféle tekintetben keressük az utat, tele vagyunk problémákkal és gondokkal, ezért kevés a nyugal­munk és a biztonságérzetünk. Először is négy év után, még most sincs saját helyiségünk. Még mindig egy bérelt teremben tartjuk vasárnapi istentiszte­leteinket és kéthavonként szeretetvendégségeinket. (A termet más célokra nem használhatjuk!) Gyülekezeti tagjaink házánál rendezett összejöveteleink egyre ritkábbak, mert mindig ugyan­annál az egy-két családnál, már lassan — minden önfeláldozásuk dacára — terhessé válnak. így, s ez a másik nehézség, az utcán élünk és dolgozunk. Harmadsorban, még mindig megoldatlan a lelkipásztor hovatartozandósága, nyugdijkérdése, stb. Bár mind­ezeket a problémákat előtártuk még a múlt évben a United Church Board for World Ministries szervezetéhez, úgyszintén memorandummal fordultunk az Északamerikai Magyar Lelkész­egyesülethez, a problémákra megoldást nem kaptunk, sőt az UCBWM ezévi gyűlésének döntése szerint egyházunkat nem tekintik hozzájuk tartozónak, hanem önállónak. Úgyszintén a lelkipásztor állományát sem, bár a döntés kimondja, hogy 10 éven keresztül a lelkipásztor fizetését évi 10 százalékos csök­kenéssel ugyan, vállalja, de nyugdija és egyéb problémák meg­oldására helyileg keressen megoldást. Hosszú lenne itt leirni azt, hogy ez a döntés miért teszi lehetetlenné egyházunk mun­kájának előrehaladását, s azt, hogy a lelkipásztor miért nem keresheti itt hovatartozandóságát és nyugdijának megoldását, csak annyit jegyzőnk itt meg, hogy a havi tagsági megaján­lásokból még annyi sem jön össze, hogy egyházunk jelenlegi munkáját gond nélkül fedezzük. Arról nem is beszélve, hogy már az első év lelkészi fizetés 10 százalékos hozzájárulását is képtelen volna fizetni. A döntés annak a reménynek ad kifeje­zést, hogy egy ilyen utón egy uj felelősségvállalás elé állitja egyházunkat. Mint az olvasó talán tudja, 30 éven keresztül itt rendszeres egyházi élet nem volt. A hivek az itteni élet éven­ként növő, egyre nyomasztóbb gondjai között éltek. Az idősebb

Next

/
Thumbnails
Contents