Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Az anyaszentegyház Európában
BETHLEN NAPTÁR 125 — igy a Böcskayé, a Kossuthé, a Petőfié — példát ad; más nemzedékek élete — az Apáczay Cseri Jánosé, a Bethlen Gáboré, az Arany Jánosé, az Adyé, a Móricz Zsigmondé — tanít. Például Arany János, a volt debreceni kollégiumi diák messze elnéző, magabizó öntudattal épugy élni tanította, tűnődve, a bukott forradalom után iga alatt élő népét, mint most Illyés Gyula. — S küzdőtársai közül Illyés Gyula bizonyosan beleölelte a képbe az iró Németh Lászlót s Bibó Istvánt. MIÉRT VOLTUNK AZOK, AKIK VOLTUNK? Nemcsak azért, mert földbőlfakadóan, évezredes gyökérrel magyarok voltunk. Hanem azért is, mert a magyar lelkiség védelméért vívott harcban a Reformáció áramlatával megtermékenyített magyarság újra az örök, egyetemes emberi értékek eszményei felé tudta terelni az egész magyarság lelkét. A Reformáció — mint uj koreszme — ismét a teljes emberi mivolt meg- és átélését s az egész nép, az egész nemzet-látás súlyát helyezte azok vállára, akiket megérintve követőivé tett. A hit — mint minden uj, nagy emberi elindulás idején — újra közvetlen, személyes élményszerü kapcsolatává vált az Isteneszmében fogódzó léleknek. Ez a személyes Istent felfedező élmény betöltötte és kielégítette a végtelenre vágyó lélek minden szomját s bár a tettekbe lassan, de visszavonhatatlanul felmozduló emberi életakaratnak ez az Isten-eszme a legteljesebb megvalósulásává tudott válni — mert úgy tudta, úgy hitte a küzdő ember, hogy Isten maga cselekedtet általa — céljai sikerét mégis a minden-ember: a széles tömegek itéletes igenlésének kikutatása utján kívánta elérni. A Reformáció igy szülte meg azt a különös demokrácia formát, amelynek hiába keressük az izét a polgári demokráciák mai alkotmányában. Pedig ennek a demokráciának egyszerű a titka s abban áll, hogy hit és demokrácia még a fejedelmeink tudatvilágában is azonos dolog volt. Ezért tudták királyok s hadvezérek a köz érdekévé bővült vízióként látni feladataikat s a tömegek is ebből az azonos élményből elindulva tudták odaadni saját erejüket, önként — a nagy egyéniségek keze alá. MIT TEHETÜNK MA? Természetesen, a múlthoz képest elfordult fejünk felett az idő. Bocskay baltás hada ma már nem idézhető vissza s szellemiekben is sokat előrehaladtunk. Ez az “öregbülés” megszegényedés is. Az iskoláink, kollégiumaink megszűntek. Államosi-
