Bethlen Naptár, 1965 (Ligonier)
Az anyaszentegyház Európában
124 BETHLEN NAPTAR EURÓPA A KÁLVINIZMUS EGY MAGYAR KÖLTŐ TOLLÁN Illyés Gyula, a legnagyobb mai magyar költők egyike, 1946- ban nyugateurópai pihenőutja alkalmával Genfben is járva, megnézte a Reformáció Emlékművét s ezt otthon hosszú versben megénekelte. A Reformáció magyar sikon még nem részesült ilyen mély történetfilozófiai méltatásban költő tollán, mint e versben. Pedig Illyés Gyula sem nem protestáns, sem nem vallásos költő. Ez az egyetlen verse is méltán Ady, Vörösmarty, Kölcsey, Katona József, Madách s a többi nagy magyar költőfilozófus sorába emeli őt. A költő száznegyvenhárom lépésnyi idő alatt — ennyi az emlékmű hossza — lélekben Kálvin, Cromwell, Coligny, Bocskay s a többi hős kőalakjainak adózik, mialatt elvonul előttük. Majd pörölni kezd velük, kérdezve, hogy a sok “hiába” vivott harc felért-e a pusztitó vallásháborúkkal? Felért-e azzal, hogy százötven évig rajtunk volt a török s Európa a falvakban is kettéosztva él azóta s a szemközti temploomtornyok ma is civódva dörögnek át egymásra. De az emlékmű mögé a régi egyház életét is megidézi a költő. Megláttatja velünk Giordano Bruno alatt a máglyát; érzi a jobbágyiga súlyát urasági cseléd ősei nyakán s egy szempillantásban azt a mérhetetlen ugrást is összefogja, amit Európa a tudományban s az egyéni és társadalmi szabadságküzdelmeiben elért a Reformáció óta. S a költemény summázatában Illyés Gyula igazat ad a Reformációnak. Magyarhoni vonatkozását illetően meg pláne, ezt a megtisztelő szentenciát alkotja róla: “. . . hiszed, ha nem lett volna Bocskay s irást-imát se tudó hajdúi; a valdeusok, husziták . . . Hiszed, hogy volna olyanamilyen magyarság, ha nincs — Kálvin?” Mondottuk már, hogy a vers az 1945-46-os években, az inflációs nyomor s a szellemi megbénulás kellős közepén Íródott. Ahhoz a lelkeket védő hősi küzdelemhez, amely akkor a költők előtt állt, Illyés Gyula is bizonyára támaszt keresett a múltban s ezért irta meg a verset. S ha ez a robusztus lélek egy szempillantásban képes volt összefogni a zavaros európai századok múltját, bizonyosan azt is teljes terjedelmében meglátta, amit a magyar reformáció századai s azok hősi nemzedékeinek hosszú sora valóban jelentett a magyarságnak. E nemzedékek némelyike
