Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Mikszáth Kálmán: Bede Anna Tartozása
44 BETHLEN NAPTÁR az országbíróé is odább, nyájasan integet neki a néma falról, hogy beszélje el csak azt a nagy bajt. Ott az irás, elmondja az; csakhogy azt még meg kell keresni a keblében, ki kell gombolni a pruszlik felső kapcsát s kezeivel benyúlni érte. Óh, a csúf kapocs! Ni lepattant . . . leesett. Milyen elbűvölő látvány, amint lehajol érte szemérmesen s az irás is kihull onnan. A kegyetlen szürke fej, az elnöké, elfordul, csak a nagy kövér kéz van kinyújtva az irás felé. — Egy végzés — dünnyögi, amint szúró szeme elszalad az iraton. — Bede Anna felhivatik, hogy félévi fogházbüntetését a mai napon megkezdje. A lány szomorúan bólint a fejével s amint azt mélyen lesüti, hátracsuszik rajta a gyászkendő s a gazdag, fekete haj egy vastag fonata kioldozva ömlik arcára. Jobb is ha eltakarja, mert ha fehér liliom volt előbb, olyan most a szégyentől, akár a bibor. — Ma egy hete kaptuk az írást — rebegi töredezve. Maga a biró uram hozta, meg is magyarázta az értelmét, édesanyám pedig igy szólt, szegény: “Eredj, lányom, a törvény törvény, nem lehet vele tréfálni.” Hát én el is jöttem, hogy kiálljam a félesztendőt. Az elnök kétszer is megtörölgeti szemüvegét, mérges, hideg tekintete fölkeresi a kollegák arcát, az ablakot, a padlót, a nagy vaskályhát, melynek likacsos ajtaján szikrázó tüzszemek nézik vissza mereven és azt morogja önkénytelenül: “A törvény törvény.” Majd újra meg újra végigolvassa az idéző végzést, azokat a kacskaringós szarkalábakat a fehér lapon: de bizony következetesen azt mondják, hogy Bede Anna orgazdaság vétsége miatt félévi fogságra van Ítélve. A bádogkarika őrült sebességgel kezd forogni. Bizonyosan szél támadt odakünn, amint hogy rázza is már az ablaktáblákat s mintha valakinek a hazajáró lelke volna, rideg borzongatást keltve, besüvit a nyílásokon “A törvény törvény.” A kegyetlen fej helyeslést bólint a tulvilági hangnak, a nagy, kövér kéz pedig a csengettyűt rázza meg a törvényszolgának: — Kisérje ön el Bede Annát a fogházi felügyelőhöz. A szolga átveszi az iratot, a lány némán fordul meg, de pici piros ajka, amint görcsösen megmozdul, mintha szavakat keresne. — Talán valami mondani valód van még? — Semmi . . . semmi; csak az, hogy én Erzsi vagyok,
