Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Egyesült Államok - Részletek az Elnöki Jelentésből
BETHLEN NAPTÁR 181 RÉSZLETEK AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET (United Church of Christ) 1963 május hó 20, 21 és 22-ik napjain Ligonierban tartott évi huszonötödik közgyűlésén elhangzott ELNÖKI JELENTÉSBŐL Nagytiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Testvérek! Atyák! Kedves Testvéreim! Második és ismét négy évre terjedt elnöki terminusomnak ez az utolsó jelentése pontosan Egyházkerületünk fennállásának a 25-ik jubileumi évére esik. Ennek a mostani évi jelentésemnek az elején, mely Egyházkerületünk legkritikusabb ciklusának a végén hangzik el ma, szeretném figyelmeteket bevezetőül egy jólismert magyar irodalmi hasonlatra odairányitani erőteljes és lélekbevágó hangsúllyal. Amióta Rákosi Viktor az erdélyi román és görög-keleti tengerben elfojtott kis magyar református eklézsiáról megirta melankolikus regényét az “Elnémult harangok” cimen, szálló igévé vált ez a cim mindenütt, ahol a magyar református harangokat — sőt általában a magyar harangokat — az elnémulás veszélye fenyegeti. Ugyanakkor Simándi Pál Tiszteletes regényes alakja, ki a harangokat lelke kileheléséig huzza — huzza még akkor is, amikor már azoknak a hangjára egyetlen lélek sem hallgat többé, legendás hőssé magasztosult. Rólunk amerikai magyar reformátusokról, kik hatalmas tengerben parányi sziget vagyunk csupán, sokszor hangzott már el a szomorú és baljós prófécia harangjaink elnémulásáról. A baljósok — sajnos — legtöbbször saját sorainkból kerülnek ki darabokra szaggatott magyar református életünk gyászos mezejéről: olyanok ajakáról, kik észre sem veszik, hogy a mi harangjaink elnémulását annál a hatalmas tengernél, melyben szigetként élünk, sokkal inkább gyorsítja pártokra szakadozottságunk átkos valósága. Az elmúlt 25 esztendő közül az első húszon át Egyházkerületünk zavartalanul volt alkotmányos része az Evangelical and Reformed Church egyházi közösségének, külön és egyenrangú szinodus volt az ország területén a közegyház 33 szinodusa között. Két évtizeden át ez az egyháztest soha sem volt akadályozója, sőt ellenkezőleg mindenkor minden erejével támogatója és megértő segítője volt nemcsak Egyházkerületünk külön életformájának és kormányzati jogkörének, hanem az angollal párhuzamosan használt magyar nyelvének és e nyelven szerkesztett lapjának, a “Reformátusok Lapjá”-nak is. Öt évvel ezelőtt azonban ez a helyzet hirtelen és súlyosan megváltozott. Az Evangelical and Reformed Church egyesülése a Congregational Christian Churches egyházközösségével uj helyzetet teremtett. 1958-ban ugyan az u. n. csúcskonferencián közegyházunk akkori elnöke ígéretet tett arra, hogy Egyházkerületünk zavartalanul folytatja az uj egyházban működését, mint magyar Egyházkerület hitvallásaink és jogaink csorbulása nélkül, mégis attól a perctől kezdődőleg mind a mai napig az eltelt
