Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Dél-Amerika
BETHLEN NAPTÁR 171 alkotta meg az “AYUDA CHRISTIANA EVANGELICÁ”-t, vagyis “Az Evangélikus Keresztyén Segitség” intézményét, hogy azon keresztül megvalósíthassa az egyháznak szociális munkáját. Legyen szabad visszatérni alapgondolatunkhoz, amelyet újólagosán is ismételnünk kell: a hit az embernek legértékesebb kincse; hit nélkül egyetlen lépést sem tehetünk arra, hogy a szociális szükséget orvosoljuk. Ezzel a hittel kezdtük meg munkánkat itt Chilében, de ott éreztük Isten segitő kezét a nehézségek áthidalásában és ezzel a hittel haladunk tovább. Chilében az első protestáns gyülekezetek és egyházak a szegények között születtek meg. Nem kivétel ebben a tekintetben a Lutheránus Egyház sem, mert a ma élő hívek elődei, több mint száz évvel ezelőtt, mint szegény emigránsok érkeztek ide. A lelkészeknek már akkor is nem csak szellemi téren, hanem a gazdasági és társadalmi szervezés tekintetében is ki kellett venni a részüket. Az Evangélikus Egyházak ma is — igen kevés kivételtől eltekintve — a híveket illetően, gazdagok hitben és bizonyságtételben, azonban annál szegényebbek földi javakban. Legyen szabad egy példát idéznem, ami most a napokban történt. Központi hivatalunkban egy fővárosi mérnök keresett fel. Előadta, hogy a zapatai alagút építésénél egy rendes evangélikus munkása volt. Tudta, hogy nyolc gyermeke van és egyetlen szobában él. Amikor a munkát befejezték, akkor egy használt munkás házat adott neki, hogy azt falujában felállítva, családjának lakásul szolgáljon. Hónapok teltek el, amikor újra felkeresve munkását, a régi egy szobában találta őket. Az ajándékozott ház nem volt sehol. A kérdőre vont munkás ezt válaszolta: Uram, Istennek nem volt hajléka, én a nekem ajándékozott házat az Ő szolgálatára evangélikus gyülekezetemnek ajándékoztam. Jöjjön el most velem és együtt adjunk hálát Istennek a magától kapott hajlékért. — Ilyen hatalmas keresztyén tanuságtétel előtt az ember nem maradhat közömbös — mondta a mérnök — azért kérem magukat, hogy segítsenek ezen a nyomorban élő emberen és családján. Kétségtelen, hogy Chile szegény evangélikus egyházai egymagukban nem voltak képesek előteremteni azokat az anyagi eszközöket, amelyek egy részleges szociális munkához is égetően szükségesek. Nagy északamerikai testvéreink azonban látták, itt délen élő testvéreik nyomorúságát és amikor a chilei evangélikus egyházak segélykiáltása elhangzott, azt hitüknek és felelősségüknek tudatában is megértették. Az északi testvérek kitárt karokkal és megértéssel segíteni óhajtottak. A segítésre megnyerték az Egyesült Államoknak kormányzatát is és ennek következményeképpen 1955 április 5-én az Egyesült Államok kormánya és Chile kormánya egyezséget kötött. Ezen egyezség alapján a chilei állam hozzájárult ahoz, hogy Church World Service és a Lutheran World Relief az Egyesült Államok segítségével Chilében megkezdhessék szociális munkájukat. Az Ayuda Cristiana Evangelica vagyis az Evangélikus Keresztyén Segítés 1958 márciusában kezdte meg működését, mint a Chile-i Evangélikus Tanácsnak szociális szerve. Ennek a szociális munkának az
