Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Dél-Amerika
170 BETHLEN NAPTÁR a felismerésében, hogy mi is az én feladatom, ma a gyors szociális átalakulás világában. Ez a gyors szociális átalakulás az, ami Délamerikában élő tény. Krisztusnak egész földi élete lényegében maga a nagy imperativus az Egyház részére és ma Délamerikában itt a gyors szociális átalakulás világában, különösen annyit jelent, hogy az Egyház nem maradhat közömbös a cselekvőleges szociális munkában, sőt abban erőteljesen részt venni tartozik. A társadalmi helyzet Chilében olyan aggasztó, hogy állandó készültséget kiván meg, a hatóságok és Egyházak részéről is. A lakosságnak gyors növekedése az, ami megbénitja a társadalmi és gazdasági fejlődést. Mindez pedig hatalmas problémák elé állítja, nemcsak az államot, hanem az Egyházakat is. Általános szabályként azt mondhatjuk, hogy a lakosság életnívója egy országban két változó tényezőtől függ: az egyik tényező a jólétet biztositó termelt javak összessége; a másik tényező pedig az, hogy hány személynek kell részesednie a termelt javakból. Annál jobb a helyzet, mennél több és nagyobb a produktum és az elhelyezési lehetőség, mennél több a szociális intézmény. Ha azonban azon személyeknek a száma — akiknek a termelt javakból részesedni kell — igen nagy, ebben az esetben az életnívó nem emelkedik, sőt a valóságban mind jobban lesüllyed. Pontosan ez a helyzet Chilében. Ha csupán egyetlen kérdést emelünk ki a szociális problémák tömegéből, úgy pontosan tudjuk, hogy a lakosságnak egy jórésze egy szobában lakik, amely szobában sokszor 8-15 személy él együtt. Nem kívánunk szólni az úgynevezett “callampá”-ról (gombaházakról), amelyek lényegében fadarabokból, deszkahulladékokból, vagy konzerv dobozokból épültek meg. A bérek annyira nyomorúságosak, hogy egy alkalmazott, ha végül is sikerült állást kapnia és reggel 8-tól délután 6-ig munkában van, utána még mint éjszakai sofőr dolgozik, hogy szükséges bevételeit növelje. Az itteni Evangélikus Egyházak hitük és felelősségük tudatában nem nézhetik tétlenül az ország lakosságának eme sürgető szükségét. Az egyházaknak nemcsak az a feladata, hogy egész teljességében hirdessék Isten Igéjének gazdagságát, hanem az egyházaknak igenis cselekvőlegesen, szervezetten részt kell vennie a segitésben, hogy a fejletlen gazdasági állapotban levő emberi rétegeket felemeljék. Amikor tehát az Evangélikus Egyházak szociális munkát valósitanak meg, akkor lényegében tanúbizonyságot tesznek hitükről. CHILE EVANGÉLIKUS TANÁCSA, amely nagyobb részt magában foglalja az összes protestáns felekezeteket, ezért
