Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Az Anyaszentegyház Európában
BETHLEN NAPTÁR 119 ségnek persze könnyű volt megtalálni őket. Többet beidéztek közülük s négyszem között megmondták nekik, hogy orosz államporgároknak tekintik őket s rendelkeznek velük. A rendőrségnek többüket sikerült beépíteni bizalmas szolgálatba. A rutén fiatalság közül Csehországban is sokan elszéledtek. Sokan leszereltek a hadseregből s cseh földön maradtak. Kárpátalját tulajdonképen a csehek szolgáltatták ki a Szovjetnek, nemzetközi megegyezés nélkül. A rutén fiatalság közül sokan a csehek szemére vetették ezt. Ezeket összefogdosták, gyüjtőtáborba vitték s hazatoloncolták Kárpátaljára. Csak kevésnek sikerült előzetesen Magyarországra szökni cseh földről. Természetesen soha senki, sehol nem volt biztonságban. Egy idő után a politikai rendőrség Budapesten is érdeklődni kezdett a kárpátaljaiak iránt. A Sas-utcai menekült irodában több Ízben felkeresték Köszörű Károlyt, volt ungi főszolgabírót, aki a kárpátaljaikat tartotta nyilván s kényszeríteni próbálták, hogy adja ki nekik a névsort. Hire járt, hogy a derék tisztviselő éjszakákat töltött, vívódva, sírva, hogy mit tegyen. A diákok egy Andrássy-uti otthonban verődtek össze, őket is meglátogatta egy orosz politikai tiszt. Sokat sejtetően közölte az igazgatóval, aki maga is beregszászi eredetű diák volt, hogy a probléma csupán teherautó kérdése. Amikor az oroszoknak tetszik, megállanak a gépkocsikkal az otthon előtt s lakóit, akik szovjet állampolgárok, hazazsuppolják. Jó lesz tehát vigyázni — szólott az intés. A nyugalmat furcsa uton-módon keresték többen. Egy csendes rutén fiú az ausztráliai kivándorlás álmáról beszélt nekem egy alkalommal a Duna-fürdőben egy nyári délután. így próbált menekülni, legalább képzeletben, a reá szabott élet elől. A huszti lelkipásztor fia ebből a pesti diákotthonból “optált” Csehszlovákiába a szlovák-magyar lakosságcsere keretében. Brünnbe került az Egy Kárpátalja magyar ügyvéd a két háború között Ugyanő az orosz uralom alatt
