Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)
Az Anyaszentegyház Európában
120 BETHLEN NAPTÁR egyetemi internátusba. Egy reggel nyitott ablaknál ébredve hidegnek találta a szobát s kiabálni kezdett magyarul, hogy zárják be a fiuk az ablakot. Észrevették, hogy magyar. Hiába védte azután magát, hogy csendőrökkel álmodott, stb. Nem volt többé becsülete az “uj hazában”. Pozsonyban, a Duna hidján találkoztam vele, amint próbálta visszalopni szégyenével magát Magyarországra. Hányatottságom idején Prágában a pályaudvar söntésében töltöttem egy éjtszakát. Hamis papírjaimmal nem mertem szállodába menni. Mellettem munkásemberek fogyasztották beszélgetve az időt. Köztük volt egy Eperjesen túli faluból egy ember. Azon a tájon akkor határkiigazitás volt az oroszok javára. Ezért eljött a faluból. Mert, ha az oroszok egyszer lezárják a határt, szerinte azon még a madár sem repül át. De azért átjöttek a határon. A Tar gyerekek még haza is szöktek Tiszakereszturra. Orosz Imre lelkipásztor fiai is hazamentek. Éjjel átuszták a Tiszát. Körülnéztek otthon egy kicsit, megnyugtatták a vergődő szülét s visszatértek újra a Tiszán. A leleményesebbek macskát vittek magukkal a határhoz. Ott eleresztették. A kutyák uccu neki, vesd el magad, a macska után iramodtak s a menekülő azalatt átosont a szélesen boronáit sávon. Akkor még a magyar rendőr sokszor kioktatta a révbejutottakat, s erdélyi helységet Íratott be velük születési helyként az űrlapba. Nem sikerült persze, mindenkinek a szökés. A volt técsői esperes fia a vonat tetején hasalva próbált szökni. Záhony előtt eltűnt. Azóta se’ jöttek a nyomára. A csehek az átadási szerződésben kikötötték az optálás jogát. Eli kell ismeri, hogy az opcióval több tízezer embert átsegítettek Kárpátaljáról Csehszlovákiába. A cseheken, szlovákokon kívül rengeteg fiatal értelmiségi ruszin család is optált. Olykor még magyaroknak is sikerült “optálni”. Egy kárpátaljai lelkipásztor húgával is igy találkoztam többek között a Felvidéken. Egy volt derceni magyar tanító is optált. Bebizonyította, hogy az 1930-as csehszlovák népszámláláskor történetesen csehnek irta magát. így optálhatott. Aztán tovább vándorolt Magyarországra. Jó szerencse, hogy az emberek hihetetlenül hittek a csodában. Ezért a magyarság zöme lényegileg a helyén maradt Kárpátalján. 1945-ben még a batyuzás idején a pesti pályaudvaron összetalálkoztam egy kárpátaljai magyar csoporttal. Sót hoztak zsákban Budapestre. Köztük volt egy cigány. A cseh időkben listavezető volt a kommunista pártban. Nem volt kommunista, csak bizonnyal tetszett neki, hogy szerepelhet a neve. Pesten nagy komolyan ezt mondta nekem: “ez igy nem maradhat.” S ha oroszok mégis Kárpátalján maradnak, akkor átszökik Magyarországra. Az egyház A lelkipásztorok egy-két esetet kivéve a helyükön maradtak. Az esküben benne van, hogy a lelkipásztor alkalmatlan időben is szólja az Isten szavát. Egyesek nem tehettek többé eleget ennek. Narancsik Imre lelkipásztort hét évi börtönre Ítélték s Oroszországban elpusztult. Szutor Jenő beregszászi lelkipásztort megölték az utcán.
