Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)

Az Anyaszentegyház Európában

BETHLEN NAPTÁR

117

AZ ANYASZENTEGYHÁZ EURÓPÁBAN

K Á RPÁTALJA

Narancsik Imre emlékezetére

Még a háború alatt történt. Budapestre utaztam Máramarosból. Beregszászban kiszálltam a vonatból s elmentem Narancsik Imréhez Nagymuzsalyba.

Negyven esztendős lehetett akkor s Varga Imrével, a mostani szlovákiai püspökkel mindig a legjobbak között emlegették nemzedékében a nevét. Hozzánk nősült a lelkipásztor családjába. Ezért közelebbről ismertük egymást. Neje képzős volt Pozsonyban; ő püspöki káplán. Aztán Nagymuzsalyba jött falusi lelkipásztornak csallóközi szülőfalujából sokszáz kilométernyi távolba. Onnan eljárt a losonci teológiai akadémiára. Sűrítve leadta a héber anyagot a diákoknak, mint a többi tanár, aztán visszajött N agymuzsalyba.

Épen nyári vakáció volt.

Kisétáltunk a hosszú falusi utón a zsidótemető felé. Valaki megkérte őt, hogy olvassa le egyik őse fejfájáról a héber írást.

Csendesen beszélgetve mentünk együtt. Csak az elviharzó kocsik után hallgattunk el egy kissé, amig a por újra leszállt az utszéli fűre. Katonai jármüvek mentek a frontra. Túl a Kárpátokon ágyuztak s ezt tompa lökődéssel a talpunknak adta tudtul a föld.

Hirtelen rágondoltam: mi lesz, ha Kárpátaljára bejönnek az oroszok. Tűnődve kimondtam a sejtést. — Én itt maradok — hangzott tompán a vendéglátó barát szava.

— S ha az oroszoknak nem lesz papokra szüksége? — faggattam tovább vak sejtéssel a sorsot.

— Akkor leteszem a palástot, de a népemmel maradok — hangzott újra a válasz.

Másra tereltük a szót. Csak engem foglalkoztatott még sokáig a beszélgetés, hiszen akkor már ezrek lelkében rejtőzött titokban, elnyomhatatlanul a kérdés: “mi lesz?”

Aztán nagyon összekuszálódott az élet.

A magyarok visszahúzódtak az “Árpád-vonalra” a Kárpátokon innen. Aztán Csapnál megálltak még, tudva, hogy az oroszok Makó-Dukla vonalán voltak.

A kárpátaljai magyarok sorsa a harcok után

Kárpátalján az oroszok már 1944. év végén összeszedték a magyar férfilakosságot. Falragaszok s a falvakban dobszó utján toborozták össze őket néhány napi közmunka ürügyével. Különösen a keletibb részen