Bethlen Naptár, 1964 (Ligonier)

A Bethlen Otthonból

116

BETHLEN NAPTÁR

kínok meg a gyengeség leverték lábáról. Felesége pedig már évek óta nehéz betegségben szenvedett. Mikor hozzánk érkezett, még akkor is reménykedett abban, hogy egy napon vissza nyeri régi erejét és akkor egy olyan rózsafát ültet az udvarunkba, amely négyféle szinü virágot fog nyitni. Ha régi egészségét nem is nyerte vissza, Isten megsegitette, hogy fel- 1 el jen ágyából és néha végig sétáljon Otthonunk folyosóin. Nagy kinjait, nagy béketüréssel tudta hordozni. Igazi kemény magyar ember és mély hitü kálvinista volt. Kertünkben már illatos rózsák nyiltak és az ablakok alatt csalogányok énekeltek, amikor hozzá érkezett a parancsolat és besoroztatott a megboldogultak közé.

Három napra rá a felesége is követte őt a Mennyországba.

Kovács József 1963 junius 28-án hunyt el, felesége pedig julius 1-én.

ÖZV. HORVÁTH LAJOSNÉ született 1878 november 3-án, meghalt 1963 augusztus 17-én. örömökből és szenvedésekből bőségesen kijutott neki. Nagy családot nevelt fel és mig gyermekei otthon voltak, a boldogság is családtagjuk volt. Mikor a gyermekek mind szárnyra keltek, egyetlen vágya volt, hogy a magyar falu lakója legyen, öt évig volt Otthonunkban.

BORBIRÓ FERENC született 1879 november 28-án és meghalt 1962 december 31-én. Jogi doktorátussal rendelkezett. Fizikailag és szellemileg kimagasló egyéniség. Hozzánk életének csak utolsó szakaszában jutott el. Mintegy megpihenni jött hozzánk, az örökkévalóságfelé indultában. Egyik Ligonier melletti kórházban hunyt el. Itt van eltemetve, a ligonieri fenyőfákkal övezett temetőben, a többi pihenő magyarok közt.

GYÜRE ERZSÉBET született 1879 május 20-án, meghalt 1963 augusztus 8-án. Daisytownból hozták ide gyermekei. Betegségében állandóan látogatták és igy kettős ápolásban és gondozásban volt része mindhalálig.

ÖZV. ID. NOVÁK LAJOSNÉ. Itt

Gacsályi néni néven ismertük jó régen elhunyt első férje után. Főző asszonyunk volt. Vad idegeneknek úgy a név, mint a foglalkozás édes keveset mond, de annál többet annak a legalább félezernyi gyermeknek, akik 32 éves itteni szolgálata alatt az Otthon melegét érezték s akiknek asztalára az ő keze alól került naponta az étel, amit irántuk való tettetés nélküli szeretete az ízesnél is izesebbé tett; annál többet mond azoknak az ezreknek, akik három évtized alatt itt, a mi Jeruzsálemünkben megfordultak s akik Ligoniert szinte azonosították vele.

Nyugalomba vonulván, néhány évvel ezelőtt kötött házasságot id. Novák Lajossal, aki pár hónappal ezelőtt ment el a minden élőknek utján, özvegye jött vissza, második otthonába, de az Ur nem sok időt engedett már számára sem: október 30-án, 79 éves korában ő is haza ment. A ligonieri temetőben várja Jézusát.

Végrendeletében az Otthonról is megemlékezett. Hűséges, szolgálatra mindig kész, szerető szivü magyar református asszony volt. Búcsúzunk tőle, de a boldog feltámadás reménysége alatt!