Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)

A Bethlen Otthonból

58

BETHLEN NAPTAR

A Bethlen Otthonból

SZERETETSZOLGÁLATUNK ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN

Daróczg Sándor igazgató és neje

A szeretet, mely velem nőtt

Egyik kedvenc tulaj donságom az öregek iránti szeretetem. Mint iskolás gyermek tapasztaltam elsőízben ez érzésemet. Valahányszor egy-egy idős ember, asszony, vagy férfi haladt el mellettem, valami édes érzet ömlött át a szívemen, mint egy dalfutam, melynek melódiája örömre hangol... S iskolai éveimmel együtt nőtt e szeretetem, de amiben volt némi részvét is: sajnáltam őket öregségükért. Míg a mosolyból lassan köszöntés lett: “Adjon Isten jó reggelt!” — iskolába menet, és "“Adjon Isten jó napot!” — iskolából jövet. “Adjon Isten, kedves!” — jött teli szívvel mosolyogva a viszonzás az “illedelmes” köszöntésért.

Azt tartjuk: mikor a gyermek imádkozik, a szíve, mint visszhang, énekli az imádságát. S ez az éneklő visszhang jut Urunk elé. Ilyen éneklő visszhangja a mosoly a szeretetnek. Ezt érezhették köszöntéseimből gyermek korom öregjei; s ezt éreztem én is az ő mosolyaikban: áldó visszhangját a szeretetnek.

Parókiális éveim alatt jutottam közel megint az öregekhez. Ezút-