Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Dél-Amerika
BETHLEN NAPTÁR 131 központi egyháza megerősítésére, mert ebben fedezte fel munkája folytonosságának, s megmaradásának biztosítékát. Sao Pauloban templomot építettünk, melyben rendszeres egyházi életet teremtettünk. Vasárnapi iskola, nőszövetségi, ifjúsági, kulturális és vallásos öszszejövetelek mellett minden vasárnap kétszer tartunk itt istentiszteletet. A Sao Paulo központi egyház nemcsak az interiorban (az ország belseje) szétszórt hívet s kis gyülekezeteit látta el lelkészi szolgálattal, hanem Brazília nagy városaiban is, mint Rio de Janeiro, Belő Horizonte, vagy kisebb helységeiben, mint Larena is szervezett gyülekezeteket. A második világháborúig az Egyetemes Konvent missziói munkája volt ez s a hazai Egyház azzal támogatta, hogy a lelkész fele fizetését adta. Tekintve azonban, hogy kezdettől fogva a másik fele fizetés és a nagyobb terhet jelentő egyházfenntartás a hívek egyháztagsági díjai és adományaiból biztosítattott, így, amikor a hazai támogatás a háborúval megszűnt, az egyházunk nemcsak önálló, hanem önfenntartó egyháztestté is alakult. Ez annyival inkább termémészetes is, hiszen több gyülekezetből áll az itteni magyar eklézsia. Amikor így külön egyháztestté fejlődött: az Igreja Crista Reformada do Brasil — (Brazíliai Református Keresztyén Egyház) — nevet vette fel. Ez az önállóság sok előnyt jelent, hisz egyenlőjogú társak vagyunk a nagy brazil protestáns felekezetek között, megbecsült testület lehetünk a Brazil Evangéliumi Szövetségben, mely az itteni protestánsizmust képviseli. Világviszonylatban is elismert szervezet lettünk s benne vagyunk már évek óta a Református Világszövetségben, amelyben rajtunk kívül, még csak az Amerikai Magyar Református Egyház szerepel, a külföldre szakadt magyar eklézsia részéről. — Ilyen előny, megbecsülés mellett sok gondot és küzdelmet is jelent egy ilyen önálló egyháztest élete. Hiszen az önfenntartás gondja is elég nagy feladat az egyháztámogatáshoz nem mindenüt hozzászokott magyarok között, vagy az ilyenek leszármazottainál. A második világháború után Egyházunk lelkészeket hozatott Németországból, ahová akkor több magyar református lelkész menekült. Sajnos, nem tudtak azok a nehéz szolgálatot kívánó, de szűkös anyagi ellenszolgáltatást nyújtó brazíliai egyházi munkában kitartani. Közülük Báthory László jelenleg torontói lelkész, maradt hosszabb ideig itt; önmegtagadással, a magyarság iránti nagy szeretettel s hűséggel végezte szolgálatát. A brazíliai magyar eklézsiába tömörült hívek serege ma is hálás szívvel emlékezik meg önzetlen munkájáról. Az egyházunk eleitől fogva igyekezett a brazíliai presbiteriánus theológián is képezni lelkészeket. Volt, amikor kis diákot akart erre a pályára irányítani, volt amikor már főiskolai diplomával bírókat óhajtott átképezni. Ebben se volt mindig sikere, de a harminc éves jubileumát azzal ünnepelheti, hogy az egyik itt képzett, s itt és Európában is tanulmányútat tett lelkészét: Gridi-Papp Árpád Lászlót lelkésszé szenteli. Nagyobb ajándékot senki sem adhatott volna a jubi
