Bethlen Naptár, 1963 (Ligonier)
Dél-Amerika
132 BETHLEN NAPTÁR láló lelkipászornak, mint amit az Űr Isten ád, amikor méltó utódot hívott el és jólképzett, kiváló tehetségű, lelkiösmeretes s lelki szempontokat kereső, önfeláldozó fiatal magyar lelkészt állít a szolgálatba. Beszámolunk arról is, hogy eleinte az összes magyar történelmi protestáns felekezet hívei Brazíliai Református Keresztyén Egyházunk gyülekezetei életébe kapcsolódtak be. Mi szolgáltuk ki őket is. Egyházunk 25 éves évfordulójakor alakult külön Evangélikus Egyház. Most öt év után, mikor a lutheránus lelkész hosszú, éves szabadságra megy, megint a mi egyházunk ad nekik kisegítő lelkészt Mohai Szabó Béla református theológusunk személyében. Mohai Szabó Béla szintén olyan lelkész jelöltünk, aki itteni theológián készül a lelkészi szolgálatra, s hűséggel, nagy szorgalommal végzi a tanulmányait s már az utolsó esztendejében jár a campinasi főiskolára. Azzal kezdtük ezt a cikket, hogy Sao Paulo s Brazília az utolsó 30 év‘alatt hihetetlen fejlődésen ment át. Ilyen nagy fejlődést mutat-e a mi Egyházunk itt? Hogyan kapcsolódtak be munkájába s miként támogatták azt a több ezrekre szaporodott reformátusaink? Külsőképpen igen szépen fejlődött a Brazíliai Református Kereszyén Egyház. Már az ötödik évfordulón, 1937-ben a saját templomában (illetve annak addigra elkészült részében) tartja a rendes vasárnapi istentiszteleteit. 1941-re pedig teljesen be is fejezte azt a szép, székely stílusú Istenházát Sao Pauloban és pedig csaknem teljesen a Brazíliában élő hívek áldozatkészségéből. Hiszen alig tíz százalék volt a kívülről jött segítség a templomépítésben. A fentiekben beszámoltunk, hogy a távollevő telepeket, szórványokat, gyülekezeteket, messzeeső városokban élő hittestvéreinket is híven gondozza ez az eklézsia. Végez szép kulturális és szociális, segítő munkát is. Isten iránti hálával emlegethetjük ezeket a külső eredményeket. A belső, lelki eredményekről is szóltunk, s az Űr iránti hála él a szívünkben a lelki munkásaink búzgalmáért, kitartásáért. Szép számmal kapcsolódtak be református testvéreink egyházunk munkájába s szolgálatuk és támogatásuk tette lehetővé, hogy elérkezhettünk erre az évfordulóra is .A kitartó és áldozatkész híveinkért dicsérjük az Istent. Megdöbbentőnek találjuk azonban azt, hogy amíg híveink nagy része igen nehéz, sőt siralmas anyagi körülmények között élt, addig aránylagosan sokkal nagyobb áldozatkészséget tanúsított az eklézsia szervezése és fenntartása körül, a templom és az istentiszteletek látogatásában is búzgóbb volt. Most, amikor már a legtöbben jobb körülmények közé jutottak, sőt sokan saját közlekedési eszközzel is rendelkeznek, s így könnyebb lenne az számukra: aránylagosan kevesebbet, sőt némelyek semmit se áldoznak az Isten ügyére. Akik elmaradoznak, azután sokkal hamarabb hagyják magukat az egyháztól ellentétes eszmeáramlatok, vagy szektáriánus irányok állal befolyásolni. Valljuk azonban, hogy a hívek és az egyházi közösségünk ag
