Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
A 600 Éves Debrecen
46 BETHLEN NAPTÁR a templom, amit Szent András templomnak neveztek, 1564-ben, a reformáció korában, leégett, 1628-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem segítségével újraépítették. Ehhez a templomhoz épitették 1642-ben az u.n. Verestornyot, annak a harangnak az elhelyezésére, amit ma is országszerte “Rákóczi-harangnak” ismernek, s amit I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ágyuk bronzából öntetett és ajándékozott a debreceni református eklézsiának. Ez a templom is leégett az 1802-i nagy tűzvész alkalmával, s a Nagytemplom, a tiszántúli reformátusságnak ez a szimbóluma, mai formájában 1806- ban épült fel újra. Gondolunk a több mint 400 éves Kollégiumra, amely országunk egyik legrégibb állandóan működő főiskolája. A Kollégium sok szellemi kiválóságot adott nemzetünknek, és évszázadokon át volt szellemi központja az egész Tiszántúlnak, dajkálója a nemzeti müvelődésnak, Alma Mater-e sok szegény tiszántúli kisdiáknak, akik a Kollégiumban a kegyes adakozók adományaiból tanultak ingyenesen. Gondolunk Méliusz Juhász Péterre, a tiszántúli reformátusság első püspökére, aki 400 évvel ezelőtt nagy harcokat vívott a református tanítás tisztaságáért, akinek nagy szelleme és páratlan szervező ereje hosszú időre meghatározta Debrecen és a tiszántúli reformátusság szellemi arculatát. Vele együtt gondolunk Dézsi Andrásra, a Kollégium első ismert nevű rektorára, a debreceni egyházközség sok-sok neves lelkipásztorára, a Kollégium nagyhirü professzoraira, akik nemcsak egyházunk, hanem nemzetünk történetének is kiemelkedő személyiségei voltak. Gondolunk Huszár Gál-ra, a nyomdász-lelkipásztorra, akit az egri püspök üldözött el Kassáról, és aki éppen 400 évvel ezelőtt — Méliusz hívására — jött Debrecenbe nyomdájával. Ez a nyomda az ország legrégibb egyfolytában működő nyomdája, óriási jelentőségű segítséget adott Méliusz Juhász Péternek az egyházért folytatott harcaiban. Azt pedig, hogy ennek a nyomdának milyen nagy jelentősége volt a magyar szellemi élet alakulása szempontjából, egyetlen adat is megmutatja: Magyarországon a XVI. század végéig megjelent 371 magyar nyelvű nyomtatvány közül 101-et Debrecenben, ebben a nyomdában nyomtattak. De gondolnunk kell még sok-sok ismert és ismeretlen személyiségre ebben a 600 esztendőben, akiknek a munkája és áldozata hozzájárult ahhoz, hogy Debrecen úgy él a magyarság lelkében, mint a “legmagyarabb” és a “legreformátusabb” város. Amikor azonban Debrecen 600 éves történetéről megemlékezünk, nemcsak református egyházunk történetének sok-sok fényes lapja elevenedik meg előttünk, hanem azok az események is, amelyek Debrecen nevét nemzeti történetünk legfényesebb lapjaira is beirták. Ezzel kapcsolatban két kiemelkedő eseményt kívánunk csak megemlíteni.
