Bethlen Naptár, 1962 (Ligonier)
Nagy Lajos: A Tejjé Lett Aranygyürü
36 BETHLEN NAPTÁR A TEJJÉ LETT ARANYGYŰRŰ A kis falunak csak egyetlen utcája volt. A város felé vezető ut mentén és még egy helyen volt egy néhány ház, de ennek a két útnak már nem adták meg a tisztességet, egyszerűen utca helyett “szögnek” nevezték. A házak a szűk völgyet ölelő hegyek aljában fészkelték magukat, mint a kotlós begye alól kikandikáló kis csibék. A falu közepén egy kis patak folydogált esős novemberben és a havak olvadása idején, de máskor nem igen illet rá a patak név. Nyáron a libák és kacsák türelmesen keresték benne a vizet, mig ráakadtak egy-egy vízmosásra, valamelyik kiskanyarban a fűzfák alatt. A falu közepén volt egy kis sik terület. A falu népe ide épitette már harmadszor templomát és a lelkészlakot. A két első templom fából épült. Egyik sem égett le, de a megsárgult jegyzőkönyvek azt beszélték, hogy “nem vala elég helye a népnek” és ezért épitettek nagyobbat. A két első templom épitése könnyen ment, mert az erdők aljában laktak. Fa volt elég. Ács is volt, no meg voltak imádkozó szivek, akiknek templom kellett. Ha templom kellett, hát volt templom. A harmadik templomot már kőből építették. A falunak mindene volt, csak köve nem. Azt messziről hordták össze. Nem akartak csufoskodni már fa templomukkal, ami ugyan kívülről be volt tapasztva és fatornyukkal. A falu rangos, nemes falu volt mind kálomisták. Rangos faluhoz, rangos templom illik — mondta az egyik késői utód. Szépen összehordták a követ, együtt volt a pénz is, pedig Bessenyey ágens uramnak is egy jó csomót adtak Bécsben, hogy járja ki a fenséges királynőnél a templom építési engedélyt. Végre a jóságos királyné “megkönyörült” hűséges alattvalóin és megengedte, hogy a fatemplom helyére felépítsék a kőtemplomot, de külön lelkűkre kötötte, hogy a nagysárga pontosan vigyázzanak. Nem értették meg ezek a szegény magyarok, hogy mennyire sajgott értük királynőjük “anyai szive”. Nem engedte meg, hogy túlságos építkezéssel alattvalói agyonterheljék magukat. Azért meg hiába könyörögtek, hogy templomukhoz kőtornyot építhessenek. Minek az? Még valaki a magas toronyból leesik és a nyakát töri. Használják csak továbbra is a fatornyot, amit a 17-ik század közepén egyetlen vasszög nélkül épitettek fel. A falu népe, ha már odahordta a köveket, egy hatalmas kőfallal vette körül templomát és lelkészlakát. Ha nem lett volna rajta egy nagy kapu, várnak is beillett volna. A templomépitéstől kezdve, ha a toronyra terelődött a szó, mindig áldották a “jóságos” királynőt. “Hogy az Isten igy nyugtassa meg, hogy az Isten úgy nyugtassa meg ott Bécsben a Kapucinus templomban...” A falu papja nem hallgatta végig rendesen ezeket a jókívánságokat, mert vagy össze kellett volna szidnia a híveit, vagy minden tekintélyét agyoncsapó, kirobbanó nevetésben tört volna ki.
